Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

Onnét egyenesen dél felé a Sós-tó (Sós Tó) Némedi felől való részére. Rab István és Zsigri Samu vallják, hogy mind Hartyánban laktukban s mind Kisnémedin való szolgálatokban mindenkor eddig a Sós-tóig tartották a két megnevezett falusiak maguk közt a határt. Az út mellett lévő mostani árpaföldben hányott határt is tudtak és számtalanszor látták is, de hová lett, nem tudják. Varga István és Boconádi János hasonlóképpen a megmutatott Sós-tót mondják határnak, hogy ezelőtt addig élték a hartyániak a határukat, sőt hogy ezen mostani rovásos kút is a hartyáni földön van, ezt vallják. Zsigri János is Hartyánban laktában az atyjától, bátyáitól hallotta, hogy a Sós-tóban lévő kútig tart a hartyáni határ. Azt is tudja bizonyosan, hogy mindig addig bírták, mert a Kis-kúton, a Kisnémedi felé való körtvélyfák alatt az öccsének, Zsigri Samunak mint kisnémedi szolgának a vetését a fátens learatta, s el is takarította. Akkor is tapasztalta, hogy a hartyániak a megnevezett Kis-kútig élték, ez pedig még a kuruc háború előtt egynehány esztendővel volt. Onnan a Sós-tó kútjától téli napkelésre le a Kígyósra (Kígyós) és a Kígyóson át a kisnémedi most bevetett búzák közt, keresztül a Mogyorós szögének (Mogyorós Szöge) vezető útra, onnét mindenütt az úton lefelé Kisnémediről Szadára, a Veresegyházra járó útra vezettek bennünket. Ott vallotta Pintér János, hogy gyermekkorában Hartyánban laktában az apjától sokszor hallotta, mutatta is neki az említett út mellett: íme fiam, ez a Kenyeres körtvélyfa, az ám a hartyáni és a kisnémedi határ, aminthogy az ő emlékezetére mindenkor addig is bírták, s most is addig bírják a hartyániak. De a Sós-kúttól (Sós Kut) a Kígyóson át egészen a Mogyorósig nem a hartyániak, hanem a kisnémediek most bírnak a hartyáni határból. Rab István, Zsigri Samu, Varga István, Boconádi János egyenlőképpen vallják, hogy amint vezettek bennünket a Sós-kúttól egész eddig, addig mindenkor a hartyániak bírták. Amely földek Hártyán felé esnek, a hartyániak, amelyek pedig Kisnémedi felé, a kisnémediek bírták. Sőt Varga István atyjának, Varga Ferencnek jobb kézre maradt és megmutogatott, laposban lévő szántóföldeket az úton innét Kisnémedi felől, melyekben most a kisnémediek búzája van, sokszor vetett búzája volt, mert a tanú mint hartyáni lakos maga is szántotta, és békességesen bírták, amelynek lehet kb. huszonöt esztendeje. (latin—magyar) 1736. No. 3. 559. Gróf galántai Esterházy (Eszterházy) János megkeresésére és Magócsy (Mágocsy) Mihály alispán utasítására Huszár István szolgabíró és Dobossy Ferenc esküdt 1736. május 29-én a Tura és Zsámbok (Sámbok) közti határt megvizsgálta, melyről 1736. június 3-án jelentést tett.