Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

1734. No. 18. 552. PPS vármegye felirata a helytartótanácshoz az 1735. február 7-én tartott közgyűlésről. A helytartótanács 1734. augusztus 29-én kelt leirata értelmében a vármegye a szeremlei komp vizsgálatára kiküldte a járási szolgabírót esküdtjével. Ezek jelentését eredetiben, mellékelve a kalocsai (Coloca) érsekkel és a bátaszéki (Batha Szék) apáttal kötött szerződést, felküldte a helytartótanácsnak. E jelentésből kitűnik, hogy ott nem kell vámot fizetni, csak révpénzt és átkelőpénzt, melyben benne foglaltatnak a hidak és utak javítására szükséges kiadások, de ezek a kifizetett pénznél jóval több pénzbe kerülnek. Őkegyelmessége elhatározta a hidak és az utak szükséges kijavítását, s a révpénznek ezért nála kell maradnia. A nevezett rév privilégiumának másolatát az érsek elküldte a vármegyének, s azt a vármegye láttamozás nélkül elküldte a helytartótanácsnak. Mivel az eredeti példány az érseknél (mint kijelentette) nem található, s az iratok hivatali elődjének elhunyta után a királyi fiscushoz vagy a királyi magyar kancelláriához kerültek s ott őriztetnek, a vármegye az ezekbe történő betekintést kéri. VI. Károly 1720. augusztus 14-én, Bécsben kelt adománylevele. Ebben előadja, hogy Bács (Bach) és Pest-Pilis-Solt (Pest Pilis és Solth) vármegyék jelentéséből tudomására jutott, hogy az utasok számára a Szeremle (Szeremlye) helység melletti Duna-rév igen szükséges, ez már az előző magyarországi mozgalmak előtt is létezett, s használatához számos helyen ki kell javítani a hidakat és a komphajókat. Mivel gróf Csáky Imre kalocsai és bácsi érsek tulajdonában van Szeremle falu s a dunai rév helye, ezért elhatározta, hogy a hidat és komphajót saját költségén felállítja és folyamatosan üzemben tartja. Ezért az úton járók és kereskedők biztonsága és kényelme érdekében Csáky Imre bíborosnak megengedi, hogy Szeremlén az utazók kényelme és könnyebb átkelése céljából saját költségén a szokott módon hidakat (pontes) készítsen, a hajón való átkelést is biztosítsa a Dunán (Danubius), s ott vámot és révpénzt szedjen, az átkelők és utasok számára mindig rendelkezésre álljon a most elterjedt török kereskedelem és a szomszédos helységek más vámjainak és adóinak sérelme nélkül, azzal a feltétellel, hogy a nevezett bíboros érsek és utódai, kik a nevezett vámot és révpénzt kapják, a Dunán lévő hidakat és hajón történő átkelést az utasok számára létrehozzák, szilárd és ép állapotban megtartsák. Emellett mindenkor