Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

kat. Innét „téli napkelet" felé fordulva Szarva-fokának, onnét a Kis-Vajasig, onnét a Kis-Vajas fordulásáig északra, onnét a mostani bátyai veteményeskertekig, amit ezelőtt Várajtnak (Varajt) hívtak, onnét bizonyos fokocskáig egészen be a Dunára. Azt is tudja, hogy a nevezett időkben a fajsziak háborgatás nélkül élték és bírták mint saját földjüket. 2. Tudja, hogy a Doromlás nevű darab erdőnek a fajsziak mindig békességes birtokában voltak, és senki sem háborgatta őket, míg a tanú itt lakott. Ezt onnét tudja, mert a nevezett Zúgó határ, mely a bogyiszlai földet a fajszitól elválasztja, sokkal kijjebb esik. 2. Cser Péter, 76 éves pataji lakos vallja: 1. Semmi. 2. A fajsziaktól és bogyiszlai öregektől is hallotta, hogy a Doromlás-erdő a fajszi határban van, s ők bírták háborgatás nélkül. 3. Tyúkos János, 62 éves halasi (Halass) lakos vallja: 1. 14 éves korában 3 évig lakott Fajszon, s emlékszik, hogy bizonyos Kenderes kertekig lévő fokig napkelet felé egyrészről a fajsziak, másrészről a bogyiszlóiak bírták. 2. Tudja, hogy a Doromlás-erdőt a fajsziak mindig békességesen bírták, ő is elégszer hordott belőle fát, mikor Fajszon lakott, s ezért senki sem háborgatta. 4. Dékán István, 56 éves kecskeméti (Kecskemét) lakos vallja: 1. Semmi mást nem tud, csak azt, hogy mikor ő Fajszon volt a török háborúban, a bogyiszlói és dusnoki kenderföldekig volt szabad a marhájukat legeltetni. 2. Tudja, hogy a Doromlás-erdőt a fajsziak mindig békességesen bírták a török időben, s utána is, mert atyjával sokszor onnét hozott be fát Fajszra. 5. Berta Péter, 60 éves kecskeméti lakos vallja: 1. Fajszon született és 24 évig ott is lakott. A Fajszon lakó Szalontai (Szalontaj) István szolgálatában volt, s más fajszi gazdákéban, és jól tudja, hogy a Zúgó nevü helyig, mely Doromláson alul esik, háborgatás nélkül bírták, s onnét a tanú is hozott fát. Kondás korában a sertéseket is szabadon őrizte a Doromlás-erdőn, egészen a nevezett Zúgóig. A többiről semmit. 6. Csere Gáspár, 60 éves kecskeméti lakos vallja: 1. Születése után 15 évig Fajszon lakott, s emlékszik, hogy mikor atyja, ki öregember volt, mutatta neki, hogy „az fajszi föld volna a Zúgóig". 2. A Doromlás-erdőt, mely „felül esik", akkor a fajsziak békességesen bírták. 7. Tahi János, 37 éves kecskeméti lakos vallja: 1.13 évvel ezelőtt Fajszon volt kondás négy évig, s tudja, hogy a fajsziak a Zúgóig háborgatás nélkül bírták a maguk határát, s ő is addig szabadon eresztette és őrizte a sertéseket. Onnét a dusnoki határ felé a dusnoki Kenderes kert nevű helyig, onnét „az kis Vajas Torokra [Kis-Vajas-torok], onnét a Zabola fokig [Zabola-fok], mely is Kis Vajasban megyén". Egészen a mostani bátyai kertekig, melyet azelőtt Várajtnak hívtak, mely fok aztán „Dunára bemegyen", nevezett jelekig mindig szabadon bírták a maguk határát a fajsziak, s ő is azokig szabadon eresztette az előtte járó sertéseket. 2. „Felül esvén az Zúgón" a Doromlás-erdő felé, jól