Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

Eszerint az előterjesztő a következő PPS vármegyében fekvő possessiókat bírja: Acsa, Tótgyörk, Csővár, Domony, Sződ, Kisnémedi (Kis Némedy), Hártyán, Sáp (Sap), Dunakeszi (Dunakeszy), Csömör, Kóka (Koka), Tótalmás (Tót Almás), Szentlőrinckáta (Szent Lőrintz Kata), Szentmártonkáta (Szent Marton Kata), Izsák (Izák), s a következő pusztákat: Almás, Szentiván (Szent hány), Ancs, Csév, Vasad (Vassad), Göd, Rátót (Rátóth), Oszlár, Szentmihály (Szent Mihály), Várak (Varok), Gubacs (Gubács), Szentlőrinci (Szent Lőrintzi), Péteri (Pétery), Varsány, Biai, Boldogkáta (Boldoghkata), Szelefarnos, Szele, Félegyháza, Ujszász (Újszáz), Vány, Borbásszállás (Borbasszállása), Szentkirály (Szent Király), Bugac (Bugacs), Koncsek, Felsőágasegyháza (Fölső Agosegyháza), Páhi (Pahy), Kerekegyháza (Kerékegyháza), Erkes Buda (?), Hügye és Szúnyog (Szunyogh). A birtokosokat az uralkodó 1728. január 24-én kiadott parancsára április 12-ére idézték meg Szalay István jegyző útján Pest városába. Az országgyűlést el kellett halasztani, ezért a nevezett panaszos a nevezett helységek birtokosait felszólította a követelt helységekben eddig gyakorolt jogaik felszámolására. Egyébként újra meg kell őket idézni a neoaquistica bírósága elé. Az uralkodó megparancsolja, hogy PPS vármegye megnevezendő birtokosai folyó év április 26-án jelenjenek meg Pest városában a nevezett bíróság előtt személyesen vagy prokurátoruk útján, (latin) 1732. No. 1. 509. 1732. március 26-án, a Jász kerületben (Districtus Jazygum) fekvő Felsőszentgyörgyön (Fölső Szent György) Magócsy (Mágocsy) Mihály, PPS vármegye rendes alispánja megbízásából Orczy István báró kérésére vizsgálatot tartottak a Felsőszentgyörgy és Egreskáta (Egres Kata) közti határok megállapítása céljából. Határjárás: 1. Elindultak Szentgyörgy faluból azon az úton, mely Egreskátára visz a Budára vivő királyi útig. Ezután dél felé kanyarodtak a Nagykáta (Nagy Káta) felé vivő útra, majd egy Hajta-sziget nevű szigetre mentek, s ott történt a felsorolt tanúk kihallgatása. (A határjárás leírása a tanúvallomások után folytatódik). A kihallgatott tanúk: • Farkas István, a Keglevich (Keglevics) család 70 éves nagykátai jobbágya vallja: A mutatott hányásról nem tud semmit. • Bencsik Boldizsár, ugyanazon család 50 éves nagykátai jobbágya vallja: 6 éve által egyrészt egreskátai, másrészt berényi földnek tartották a (határjel két oldalán?) a földet.