Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

1731. No. 13. 507. 1731. november 23-án, Kőrösön Magócsy (Mágocsy) Mihály, PPS vármegye rendes alispánja megbízásából Cseplesz (Cseplésy) János özvegye, Bósza Anna kérésére vizsgálatot tartott Gellért István szolgabíró és Halácsy Miklós esküdt. A tanúknak feltett kérdések: 1. Vallja meg a tanú, hogy Csepleszné Bósza Anna milyen vallomást tett a tetétleni pusztáról Kalocsa András részére, ugye csak felesége részét vallotta, azt is olyanformán, hogy míg a nevezett asszony él, ne háborgassák? 2. Beretvás István akarata volt, hogy Cseplesznét kihagyják a tetétleni puszta iránti szerződésből, ha nem, kinek az akarata volt ez? 3. Ugye Csepleszné a többiekkel együtt annak megszerzésével kapcsolatos kiadásokhoz hozzájárult? A kihallgatott tanúk: • Erdős Mihály, 60 éves körösi lakos vallja: 1. Jelen volt a személynök házánál, mikor Csepleszné Tetétlen puszta iránt veje, Kalocsa András részére vallást tett. Tudja, hogy felesége részét „vallotta oda", és azt is úgy, hogy míg életben marad, „meg ne szomorítsa", s az asszony békével bírhassa. Azt is a szállásán hallotta az özvegytől, hogy leányai is vannak, s azokat ki nem rekeszti, mert „én vértagadó soha sem leszek". • Beretvás István vallja: 1. Hallotta az özvegy szájából a személynök házánál, hogy a tetétleni porcióról azt mondta: míg életben van „maga neve forogva föl" és Kalocsa András őt meg ne szomorítsa, mert azután úgyis őrá száll. 2. Hogy a Tetétlenről szóló szerződésből kihagyták-e Csepleszné nevét, nem tudja, nem is hallotta. A tanú ezt soha nem is akarta, azt sem tudja, ki hagyta ki a nevét. 3. Csepleszné és néhai férje úgy fizetett a Tetétlen pusztáért, mint a többi birtokosok, (magyar—latin) 1731. No. 14. 508. III. Károly király Pesten, 1730. január 26-án kelt leirata Rudnyanszky Józsefhez, a királyi tábla jegyzőjéhez, melyet Száraz György, a királyi személyes jelenlét bíróságának locumtenense adott ki. Gyaraki Grassalkovics Antal előterjesztette, hogy az elmúlt években, mikor a törököt kiverték Magyarországról, a fegyver által visszaszerzett területek a győztest illették. E területek birtokviszonyainak tisztázására Lipót császár megalapította a Neoacquistica commissiót és ez az 1715: X. törvénycikkben rendezte az előterjesztő birtokainak ügyét, s az ügyet az 1723: XIX. tc. által felállított királyi táblabírósághoz tették át.