Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
7. Hajdú (Hajdó) János, Szeleczky (Szeleczky) Márton báró 50 éves, a Tolna megyei Bölcskén (Böcske!) lakó jobbágya vallja: 1. A kalocsai uraság számára a bogyiszlói erdőn vágták a jobbágyok azt a fát, melyet a fajsziak elhordták. 2. A tanú Bogyiszlon született és lakott, és elégszer vágott fát a kalocsai uraság számára abban az erdőben. A kuruc időkben került el Bogyiszlóról, és háborgatás nélkül bírták „egész az töltés, máskép három ágú és Sár Tű fokáig". A régi öregektől is hallotta, hogy a bogyiszlói Porongot, ahol azelőtt a bogyiszlói földek voltak, s amelyek a nevezett fokig tartanak, mindig Bogyiszlóhoz valónak tartották. 3. Nem tudja, miért neveztek egy darab rétet Pap kaszálásának, de azt tudja, hogy az bogyiszlói rét. 4. Kevés marhája lévén, keveset járt mások határára, ezért nem emlékszik arra, milyen puszták voltak Fájsz körül. Nemcsak a régiektől hallotta, de ő maga is elég ölfát vágott azon fokon alul, melynek tájáról a fajsziak a fát elhordták, s ezért tudja, hogy a nevezett fokig van a bogyiszlói határ, azon felül a fajszi. 8. Elek István, a bátaszéki (Bathaszék) apátságnak a Tolna megyei Decsen lakó, 65 éves jobbágya vallja: 1. A kalocsai uraság számára jobbágyai által vágott, összerakott és a fajsziak által elhordott fát a bogyiszlói erdőn vágták. 2. Ezt onnét tudja, hogy a Doromlásnak is nevezett tájon, ahonnét a fajsziak a fát elhordták, a tanú is vágott ölfát a kalocsai uraság számára, s hogy a Töltésfok választja el a fajszi és bogyiszlói földet. Régi öreg emberektől is hallotta, hogy addig a fokig tart a bogyiszlói határ. Előbb a bogyiszlóiak, aztán a fajsziak töltötték, mert sok kárt szokott tenni a fajsziaknak, „azon fokon kirohant Duna", s a nevezett fok mellett a bogyiszlóiaknak kenderföldjük és gyümölcsös kertjük volt, melyek most is megvannak. A bogyiszlói Lipe Jánosnál mint kanász szolgált és a nevezett fokig engedte a sertéseket, addig a fokig volt a föld a bogyiszlóiaké. 3. Hogy a fajsziak miért hívnak egy darab rétet Pap kaszálásának, nem tudja, de azt tudja, hogy az bogyiszlói föld. 4. Mivel arra nem járt, nem tudja, milyen pusztákkal határos Fájsz, és milyen jelekkel különböztetik meg azokat. 9. Karai (Karaj) János a bátaszéki apátságnak a Tolna megyei Decsen lakó, 55 éves jobbágya vallja: 1. Mint az előző tanú. 2. A fajsziak által elhordott fát bogyiszlói földön vágták (ezt a földet és erdőt Doromlásnak is hívták), mert a tanú is vágott és Kalocsára hordott 3 szekér fát a kalocsai kastély építésére. Mikor Bogyiszlon lakott, mindig békességesen bírták a földet a Töltés-fokig, s a nevezett fok mellett lévő kenderföldeken a bogyiszlóiak kenderje termett. Hallotta a „napa" szájából, „édes fiam, itt volt a kenderföldünk és gyümölcsösünk". A tanú feleségének, mivel bogyiszlói lány volt, a szilvása most is a nevezett fok mellett, a Porongon van, s az ott termett gyümölcsöt maguk szedték és aszalták, s míg atyja 9 évig Bogyiszlon lakott, ő is élte azt a gyümölcsöst. 3. Hogy egy darab rétet miért neveznek Pap kaszálásának, nem tudja, de azt igen, hogy az bogyiszlói föld. 4. Semmi.
