Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

Egy bizonyos kőre emlékszik, mely egy halomtól nem messze fekszik az úttól balra, hogy ez a kő határkő-e, azt nem tudja. 6. Semmi. 7. Ami az 5. pontban van, mást semmit. 8—9. Semmi, (magyar—latin) 1731. No. 9. 503. Széli Mihály, a királyi tábla esküdt írnoka és Kapy Gábor úr, a királyi kúria protonotáriusának írnoka vallja: elismeri, hogy Őfelsége vallató parancsa (praeceptorio compulsoriali mandátum) értelmében gróf keresztszegi Csáky (Csáky) Imre kardinális kérésére a folyó év június 10-én az alulírottnak egy levelet írt, melyben a fajsziak erőszaktételének kivizsgálására szólítja fel. A Kalocsán, 1730. július 10-én Széli Mihály által felvett vallomások. A tanúknak feltett kérdések: 1. Vallja meg a tanú, hogy az az öl fa, melyet a kalocsai érseki jobbágyok az uraság számára vágtak és melyet a fajszi (Faisz) lakosok elhordták, milyen földön lett vágva és ölbe rakva? 2. Vallja meg a tanú, honnét tudja, maga is lakott-e azon a földön és hány évig, vagy kiktől hallotta, hogy az a föld és erdő melyik helységhez és uradalomhoz tartozott és ki használta? 3. Vallja meg, miről neveznek azon a tájon egy rétecskét Pap kaszálásának (Pap kaszállás), és kinek a földjén vagy határában van? 4. Tudja-e, hogy a fajszi határ körös-körül milyen pusztákkal és falvakkal határos és „milyen jelek és fokok legyenek, melyek által különböztetik és ki által tétetett?" A kihallgatott tanúk: 1. Bagó György úr, Tolna vármegye esküdtje, a Tolna megyei Fadd 53 éves lakosa vallja: 1. A nevezett fát a bogyiszlói földön és erdőben vágták és a fajsziak hordták el. 2. Ezt onnét tudja, hogy 9 évig Fajszon lakott, és öreg fajszi gazdáktól hallotta, többek között Csere Istvántól és Szabó Istvántól, hogy a töltésen aluli föld bogyiszlói. A tanú atyja egy ekegerendának való szilfát vágott nem messze a töltésen alul. A tanú kétökrös szekérrel ment érte, s a szekérrel az út mellett állt, és a tanú már meghalt atyja, Bagó János a gerendát a hátán hozta ki az útra. A közel lévő kertjéből odajött Szabó István, és így szólította meg Bagó Jánost: „János gazda, nem félti-e kegyelmed a fejszéit, hogy el ne vegyék?" Erre az azt mondta: Kicsoda? Hamar így felelt: A bogyiszlóiak. Tóth (Totth) György fajszi gazdától tanulta meg, kinek a házánál lakott, hogy meddig tart a fajszi határ, s milyen jelekből különböztethetők meg a körül lévő földek egymás határától. Mert „egyes ember lévén", a tanút sokszor segítségül hívta és vitte külső és mezei munkára, és igen beszédes lévén kijelentette, hogy a töltésen alul minden erdő és rét a kalocsai érsekség