Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

1731. No. 7. 501. 1731. szeptember 12-én, a PPS vármegyei Tetétlen pusztán Magócsy (Magócsy) Mihály rendes alispán megbízásából Gellért István szolgabíró és Halácsy Miklós esküdt ellenőrizték és bejárták a puszta határait és egyúttal tanúkihallgatást tartottak Beretvás István és a többi társbirtokos kérésére. Határjárás: Először elvezették őket egy bizonyos földön át, melyet hajdan Mészáros (Mészáros) ispán árendált és amely után tizedet fizetett a társbirtokosoknak. Innét nyugat felé Törtei (Tőrtől) területe érintkezik a tetétlenivel nem messze egy régi ároktól, melyet népiesen Kopulának (Copula) neveznek, és ez is Tetétlen területén van. Innét másodszor eljutottak egy helyre, egy népiesen Szállásnak nevezett forrás közelében Törtei pusztán. Kelet felé e hely mellett, ahol a gabonát tárolják (componebatur) Tetétlenen. Harmadszor egy régi forrás felé mentek, mely 77 lépésnyire van Ónodi által bírt részektől, s a nevezett puszta határain belül van. Innét negyedszer jobbra mentek nagy dél (major meridies) felé egy elég hosszú úton egy kettős határjelhez, mely Tetétlen és Törtei területét választja el, s az út mellett van, mely Vezsenyről (Vesén) Cegléd (Cegléd) felé megy. Innét ötödször egy földhányáshoz értünk, melyet emberi kéz emelt. A határ a Szolnokról (Solnok) Kőrösre (Körős) vezető út alatt van két hajításnyira, ahol elválasztja Tetétlen és Kara területét. Ezután egy kút mellett mentek egyenesen kelet felé, melyet Gál (Gal) István 10 évvel ezelőtt ásott, majd másik három kúthoz, melyet régen Pap Pál készített kb. 74 lépésnyire dél felé, ahol egy határjelet mutattak, melyet valaki lerontott. Hetedszer tovább mentek balra kanyarodva kelet felé egy dombocskához, egy rókalyuk mellé, mely régebben határjel volt. Innét nyolcadszor jobbra fordultak kis dél (minor meridies) és felé átmentek egy Kecskéi úton, mely Abonyra (Abon) vezetett egy földre, melyet Mihályfi (Michalyfi) Gergely szokott árendálni. Ezen, azt mondják, hogy régi határjelet emeltek, de ennek most nyoma sincs. Innét kilencedszer egyenesen dél felé mentek egy hosszú dombhoz, melyet népiesen Oromhátnak neveznek, és a Kecskés-hegytől (Kecskés Hegy) egy dűlőnyire kelet felé. Tizedszer ugyanazon irányban egy népiesen Vaskapunak nevezett dombhoz a Kőrösre vivő Tószegi út mellett. Tizenegyedszer az út a Kis-Kecskés-hegy (Kis Kecskés Hegy) felé visz, mely alatt azt mondják, hogy 40 lépésnyire van egy határjel. Innét tizenkettedszer egy kelet és észak közötti, mégis inkább a keleti lejtőn, bizonyos kút melletti földeken, melyek Tetétlen területén vannak, a nevezett Tószegi út alatt. Tizenharmadszor egyenesen kelet és Tószeg (To Szegh) területe felé, ahol megmutattak bizonyos határjeleket, melyeket valaki kijavított, köztük a rókalyukat, melyek elválasztják Tetétlen és Kara puszták meg Tószeg falu területét. Végül tizennegyedszer elérkeztek egy népiesen Szél (Széli) nevűnek mondott