Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

gisztrátus, hogy az ilyen végrendeletnek a városnál kell maradnia. 13. A Pichler végrendelet, úgy hiszi, a városnál lehet. • Mayerberg Kristóf, 49 éves budai polgár és szenátor vallja: 1. Jól emlékszik, hogy a Pichler örökség ügyében a budai magisztrátushoz Stettner úr több kérvényt nyújtott be, de nem tudja, hogy hátiratot és választ kapott-e. 2. A tanút megkereste Stettner úr, hogy a kérvényt a magisztrátus teljes ülésén adja át a consulnak, ezt meg is tette, de hogy miért nem lett nyilvánosan felolvasva és hátiratozva, azt nem tudja. 3. A Seiler (Szailler) által beadott hasonló kérelmeket a beadó kérésére a consul úr nemcsak aláírta, hanem végrehajtásra is ajánlotta, de hogy azokra kapott-e választ, azt nem tudja. 4. Stettner úr a tanúnak adott egy kérvényt Tillman (Tilman) úr jelenlétében, és arra kérte a tanút, hogy azt adja át és ajánlja a consul úrnak, és javasolja, hogy azt a teljes ülésen adják át a consulnak, Vámossy Ferencnek. A consul úr azt válaszolta, hogy ha a jövőben bárki ilyen kérvényt nyújt át neki, azt annak lábához fogja dobni. 5. Semmi. 6. A consul úr a tanács házában nyilvánosan elmondta, hogy a 6. pontot (kivéve azt a részét, hogy három személlyel akarja bizonyítani) jóváhagyja. 7. A tanú jelen volt, mikor a teljes ülésen két szenátort küldtek ki Zenneg úrhoz a 7. pont tárgyában. A pontot maga a tanú erősítette meg. 8. Minden igaz, amit a városban nyilvánosan beszélnek. 9. Jelen volt a bizottságban, ahol a nevezett pontot kihirdették, de nem ismeri azt az időpontot, mikor azt a gyakorlatba is átültették. 10. Klór (Klar) néhai postaigazgatónak végrendeletét Vámossy úr a magisztrátus ülésén jóváhagyta, mivel addig senki sem tett ellene ellenvetést. Azt nem tudja, hogy ez a végrendelet ugyanolyan volt-e, mint a Pichler végrendelet. 11. A Pichler végrendelet eredetijét a királyi jogügy igazgató átküldte a magisztrátusnak, de hogy kihirdették és felolvasták-e, azt nem tudja. 12—13. Semmi. • Tillman (Tilman) János, 56 éves esküdt vallja: 1. Stettner úr azt felelte a tanúnak és más uraknak, hogy Seiler és Mayerberg (Mojerpergh) urak kérvényeket adtak át neki. Ezeket ajánlotta, de azt nem tudja, miért nem kapott rájuk választ, sőt Seiler úr is gyakran ajánlotta azokat, és egyszer a tanút bízta meg e dologgal. 2—3. Egyenesen (directe). 4. A tanú emlékszik azon utolsó paragrafusra, melyre a konzul úr azt mondta, hogy ha ilyen kérvényt kap, azt a kérvényező lábához fogja dobni. A többi paragrafusokra a tanú nem emlékszik, mert írással volt elfoglalva. 5. Semmi. 6. A tanú emlékszik, hogy ez a pont annyiban maradt, kivéve azt a paragrafust, melyet három tanúval kellett volna megerősíteni. 7. Mindenben jóváhagyja. 8. Igenlő, kivéve, hogy minden templomban jóvá kell hagyni. 9—10. Igenlő. 11. A tanú emlékszik, hogy az átküldött végrendeletben ez a pont szerepel, de hogy az egészet felolvasták-e, arra nem emlékszik, de arra emlékszik, hogy valami volt benne Vámossy úr ellen. 12. Nem emlékszik jól arra, hogy ezt a végrendeletet visszaadták-e. 13. Semmi, mert az ügyet az imént kezdték tárgyalni.