Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

Ferenc úr egy éven belül a Pichler ügyben a megkötött szerződés értelmében 1600 rénes forintot fizet ki, de ebből a távozó királyi komisszáriusoknak Vámossy úr még nem fizetett ki semmit? 10. Mondja meg, hogy Klór elhunyt postaprefektus végrendeletét Vámossy úr a magisztrátus ülésén kiigazította és helybenhagyta-e, és hogy a végrendelet teljesen azonos volt-e a Pichler végrendelettel? 11. Mondja meg, hogy a Pichler végrendeletet, mivel a királyi jogügyigazgató visszaküldés céljából átküldte a magisztrátushoz, annak teljes ülésén szóról szóra felolvasták-e? 12. Vajon az lett-e visszaküldve? Nem küldte vissza a tanút Vámossy úr a királyi jogügy igazgatóhoz? Mennyire beszélte őt rá, hogy a Pichler végrendeletet engedje át a városnak? 13. A Pichler végrendelet ma is a városnál van-e? A kihallgatott tanúk: • Seiler Ferenc József, 53 éves budai polgár és szenátor vallja: 1. Bár gyakran hallotta Stettner Gábor urat, mikor különböző felek különböző kéréseit közvetítette a budai magisztrátushoz, és eközben a panaszos nem kapott hátiratot vagy határozatot, de úgy emlékszik, hogy egyik vagy másik kérelmére Stettner úr kapott hátiratot és határozatot. 2. Megkérdezték Stettner úrtól, hogy egy ilyen kérvényt a magisztrátus teljes ülésén átadott-e a konzul úrnak az átadott ajánlással együtt. Erre a konzul azt felelte, hogy most más szükséges közügyekben kell dönteni, s ezért ezt a kérvényt el lehet halasztani. 3. A tanú benyújtott ilyen kérvényt a konzul úrnak, és erre azt a választ kapta, hogy figyelembe lehet venni a második pontot, vagy előbb meg kell erről hallgatni a város ügyészét (fiscus). 4. Bár az első és második paragrafussal kapcsolatban a tanú nem emlékszik semmire, az utolsó paragrafussal kapcsolatban azonban a consul úrnak olyan a szenátorokhoz intézett szavait hallotta, hogy ha valaki ilyen kérvényeket ad át a szenátoroknak (akik az ilyen kérvényezőnek nem szolgái), annak azt a lábához kell dobni. 5. Az egész pontot megerősíti. 6. A tanú azt vallja, hogy mielőtt a consul a szenátusban elmesélte, hogy az elhunyt Pichlert láncok közt nyögve, tűzben látta, ezelőtt néhány nappal ezt a történetet nyilvánosan hallotta. 6. A tanú azt feleli, hogy nem tud arra emlékezni, hogy a szenátorok közül elküldtek-e valakit Zenneg úrhoz, s erről jelentést nem kapott, de azt hallotta, hogy azon hely körül, mely a szegény deákok részére volt kijelölve, nyögést hallottak, s talán ezért kellett megnyitni. 7. A tanú az egész pontot igazolja. 8. Megerősíti a tanú a 9. pontot. Mielőtt a királyi komisszáriusok elmentek, Vámossy úr hazatért, és ott az ő felesége ellentmondott. 10. A tanú nem emlékszik arra, hogy az ő jelenlétében ilyen végrendeletet jóváhagytak volna. 11. Látta a végrendeletet a kúria asztalán feküdni, de nyilvános felolvasására nem emlékszik. 12. Nem hiszi, hogy azt a végrendeletet visszaadták volna, mert mindig arról vitázott a ma-