Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

lotta, hogy mástól bérelték volna, mint az Esterházy uraktól. Neményi Péterről nem hallott. 6. Somogyi Péter, 50 éves tassi (Tas) lakos vallja: látta, hogy Tápiószentmártonnál (Tapio Sz. Marthon) a szántóföldeken „fel attak" Neményi Péter katonájának a kunszentmiklósiak az 500 tallért. 7. Baracsi György, 40 éves tassi lakos azt vallja, amit a hatodik tanú, hozzátéve, hogy a katonák harmincnyolcan voltak. Név szerint ismeri a következőket: Izsáki (Izsáki) Péter putnoki (Putnak) lakos, Bozóki Gódor (Bozoki Godor) István és Verebi István. 8. Nagy Balázs, 55 éves szalkszentmártoni lakos azt vallja, amit a hetedik tanú. 9. Dékány (Dekány) István, 50 éves szalkszentmártoni lakos, azt vallja, amit a hatodik és hetedik tanú. 10. Varga Tamás, 50 éves szalkszentmártoni lakos azt vallja, amit a hatodik és hetedik tanú. E tanúvallatás történt Demeők (Dömök) Gergely szentmártoni és Márkus (Márkus) István pataji (Pathai) nemes előtt 1668. október 5-én. A kunszentmiklósiak egyenként megesküdtek, hogy 500 tallér kárt vallottak, s ennyiért nem is adták volna marhájukat. A pénzért, amivel a marhákat visszaváltották, a katonák a Cegléden (Czegléd) lakó Dóra (Dora) Mihályt küldték el harmadmagával, (magyar) 1668. No. 13. 208. 1668. október 15-én Battik Péter alispán megbízásából a Kőrösön lakó Kövér István és Buda Péter esküdtek Bory (Bori) György kérésére tanúvallatást tartottak Szenttamáskáta (Szent Thamás Káta) és Tótalmás (Thott Almás) vitás határai ügyében. A tanúknak feltett kérdések (De eo utrum): « Tudja-e a tanú, hogy a szenttamáskátai föld az szecsői szántóföldnek „dűlésin" alá menő határokig tart? « Tudja-e, hogy a szenttamáskátai föld éppen az Almásról Szecsőre menő útig tart? Vagy csak a mostani szenttamáskátai szántásig? A kihallgatott tanúk: 1. Törő György, a vikárius atyának 70 éves kókai (Koka) jobbágya vallja: 18 vagy 19 évvel ezelőtt veszekedtek a kókaiak az almásiakkal afelől a darab föld felől, amit „mind az mostani Szent Thamás Kátai Szántó Földnek mellyékéig és Szecsői földnek lábián láczó határokigh hármas o határt mondottak lenni" a régi emberek. Ott, ahonnét most Bory György úr az almási marhát elhajtatta, de azon határok nem látszanak, mert el vannak szántva, „vagy miképpen vesztenek el". Akkor ráckevei nemes esküdtek által „megigazgatva", a kókaiakat az almásiak nyerték el. Azóta az almásiak bírták, szántották, marhájukkal járatták a szecsői határokig.