Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)
Regeszták
tossággal ugyan gombaiaktól, amidőn a falu számára azon hármas határnál lévő völgyet kaszálták. • Kertész András vallja, hogy amidőn Gombán szolgált volna, ugyanazon időben Gombai Máté nevű gombai lakos, pápista öreg emberrel Macska Albert nevű legény is szolgált, aki a fátensnek atyafia is volt, és amidőn egy alkalmatossággal a fátens együtt volt Gombai Máté öreg emberrel, és Macska Alberttel Úriba jöttek volna templomba, visszamenetelükben, amidőn a Kemecse-völgyről Gomba felé partra a gyalogúton kimentek volna, mondotta a fátensnek Macska Albert: Kedves öcsém, gyere ide ki a partra, majd én neked egy határt mutatok, felelvén a fátens: Mi közöm énnekem úgymond a határhoz, felelvén Macska Albert: Gyere csak, úgymond, hogy ha valamikor kérdeznének, tudhass felőle valamit mondani; arra kimenvén a fátens Macska Albert után a partra, mutatott neki egy határt, mondván: öcsém, ez úri határ, ezt énnekem az öreg gazdám, Gombai Máté mutatta és mondotta, hogy ez igaz úri határ legyen, tovább feljebb a parton másik is vagyon, és azon felül harmadik is, onnét mennek le a hármas határra, kinek egyike úri, másika gombai, harmadika farkasdi és ugyan a gazdám mondotta énnekem, úgy mint Macska Albertnek, Albert úgymond: az úriak ezen határokat maguk mutatták el, nem kellett nekik, mert úgymond a Kemecse-völgyben egy asszonyt megöltek, aki iránt is hírt adván mind az úri, mind a gombai török uraknak, akik is mind a ketten kijöttek látni, ki határán öletett meg azon asszony. Az úriak, félvén a díjától, megtagadták, hogy nem az ő határok, a gombai török úr pedig hatalmasabb lévén az úrinál, maga megmondotta a gombaiaknak, csak valljátok a magatok határának, én megadom érettetek azon asszonynak a díját. Aminthogy úgy is történt és annak utána a gombai török úr hányatta fel ezen határokat, ameddig most a gombaiak bírják, (latin—magyar) 1720. No. 5. 364. Ráckevén (Racz Keve), 1720. április 25-én Szecsey (Szecsei) András és Ferenc, Komárom (Comarom) vármegyei nemesek kérésére és Szeleczky Márton alispán parancsára Sibolthy (Sibolthy) Sándor szolgabíró és Kvasovszky (Kvásovsky) Zsigmond esküdt vizsgálatot végeztek Bankháza (Bankahaza!) puszta birtokügyében. A vizsgálatot 1720. november 18-án bemutatták a közgyűlésen. A tanúknak feltett kérdések: 1. Tudja-e nyilván és hallotta-e a tanú, hogy Ráckevén lakozó régi Szecsey (Szecsei) família, úgymint Szecsey István nemes Pest vármegyében Bankházi pusztát az eleitől régi királyok donationalis levelek mellett örökösen bírta volna Ráckeve városa is azáltal bírta ekkoráig? 2. Tudja-e és hallotta-e a tanú, hogy az említett Szecsey Istvánnak (akit a török háború előtt a rácok nekik eladott juhok áráért, a pénzért, mely nála
