Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)
IV. fejezet A végveszély napjaiban
önző számítás nélkül feláldozó magatartás — sajnos — nem volt általános, de még csak többségi sem a megyei tisztikar tagjai között, noha az 1849. májusi választmány már a forradalmi közigazgatást képviselte. Ilyen végrehajtó testületre támaszkodó — „keresztes hadjáratot", általános mozgósítást elrendelő — felhívásnak inkább csak erkölcsi-morális, semmint katonai jelentősége volt. Az általános hadra kelésre szólító és Európa szabad népeihez intézett felhívás katonailag már reménytelen helyzetben hangzott el június 27., illetve 28-án. Ekkor és az ezt követő napokban, amikor Haynau már Komáromot ostromolta, az orosz seregek mozgását pedig többé nem a beözönléssel, hanem az ország elözönlésével lehetett meghatározni, ebben a helyzetben a meglévő honvédség ütőerejének fenntartása és a meglévő, többé-kevésbé jól felszerelt egységek célszerű átcsoportosítása volt a legfontosabb feladat. Új erők kiképzésére és harcba vetésére még a kaszás-baltás módon és színvonalon sem adódott lehetőség. Általános pánikhangulat uralkodott el a lakosságon, az általános felkelés tervéből csak újoncozás valósult meg, ez is kizárólag azokon a vidékeken, ahol az Ács Károlyhoz hasonló tisztviselők kemény szigorral igyekeztek a hadkiegészítést biztosítani. Az ellenség hátában végrehajtandó fegyveres akciókra, gerilla tevékenységre szólító felhívás ugyancsak elkésett intézkedésnek bizonyult. Az ilyen csoportok működéséhez kiterjedt eszközök, megbízható, egymást jól ismerő bátor emberek szükségesek, akik nemcsak lelkesedéssel, de katonai ismeretekkel is képesek szolgálni a szabadság ügyét. Mindezeken felül a gerillaháború legfontosabb követelménye a nagyfokú szervezettség. Ennek kiépítése és működtetése 1849 júniusának végén, úgy tűnik, már csak a valóságos helyzetismerettől teljesen elszakadt, vagy azt tudomásul venni nem akaró kormány látott lehetőséget. A gerillaháború megszervezését jóval előbb kellett volna kezdeni. Akkor még bizonyosan időben lett volna, amikor Ács Károly 1849 telén ilyen kísérletet tett, együttműködve Kunszentmiklós mezőváros lakosságával. (A bátor kunszentmiklósiak elhatározták, hogy nem hódolnak be a császári csapatoknak, hanem elzavarják vagy lefegyverzik a községbe nyomuló ellenséget.) 107 Hadtörténelmi Intézet Levéltára. Pesti Hadbíróság iratai, Ács Károly felségsértési pere. 1852. 7—37. Votum informativum.
