Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

IV. fejezet A végveszély napjaiban

A gerilla harcmodort más közigazgatási és központi kormányszervi vezetők is nagyra értékelték. Közéjük tartozott Kossuth Lajos is, aki kellő időben, még 1848. november 7. és 11-én levélben kérte Görgeyt, hogy serege hadműveleti területén szervezzen gerillaegységeket. Görgey azonban harci érték szempontjából nem sokra becsülte a hiányos fegyverzetű, kiképzetlen szabadcsapatokat, és karjukra nem, csak az általuk összegyűjtött fegyverekre tartott igényt, mondván, hogy: „az önkéntes csapatok hadi szolgálatánál nagyobb haszna van az országnak, ha a hadiszerek rendes, fegyelemre szorítható kezekbe tétetnek le." 08 A gerillaháború szervezése — több felelős vezetőnek a fent idézett véleménnyel való azonosulása miatt — 1848 őszén és 1849 januárjában lekerült a napirendről. Központilag csak fél esztendővel később, a végveszély óráiban vették újra elő, mint a haza megmentésének immár utolsó, lehetséges eszközét. Közben azonban nem hivatalosan számos gerillaegység alakult. A nógrádi gerillák szervezésében és felszerelésében Madách Imre is közreműködött.

109 Ezek az észak-magyarországi szabadcsapatok 1849. augusztus l-jén a Losoncot megszálló orosz egységen ütöttek rajta. Nyolc katonát megöltek, hetet megsebesítettek, ötöt pedig fogolyként magukkal vittek. A terület illetékes parancsnoka, Grabbe orosz tábornok — annak ellenére, hogy a város lakosságának semmi része nem volt a szabadcsapatok által végrehajtott akcióban — mégis a városon állt bosszút. „Augusztus 7-én a város alatt 18.000 emberrel jelent meg, hada számára 5 napi élelmet parancsolt, s miután azt megkapta, a városnak magán- és középületeit a templomokkal együtt kiraboltatta, a lakosokat kor és nemi különbség nélkül levetkőztette, botoztatta és korbácsoltatta, a nőket állati ösztön áldozatává tenni engedte, s augusztus 8-án a várost porrá égette."

110 Az ilyen tragédia erősen kihatott a szabadcsapatok további működésére. A már meglévő egységek beszüntették a lakott helységek megszálló katonái ellen indított támadásaikat, újabb csapatok pedig nem szerveződtek. Belitzky János: Adatok Madách Imre 1849. évi Nógrád megyei közigazgatási tevékenységéhez. Palócföld. 1971. 4. sz. 52.1. Lásd bővebben Krizsán László: A politikus Madách c. tanulmányában. Dunatáj. (Szekszárd) 1984. augusztus. Kerékgyártó Á.: i. m. 404.1.