Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

IV. fejezet A végveszély napjaiban

„R Palota, máj. 18-án, 1849. Nyáry Pál első alispán úr által az ostrom miatt Buda Pestről kivonulni kényszerült szerencsétlen lakosok ügyébeni gondoskodással oly formán bizatván meg, hogy magamat a többi járások főszolgabiráival érintkezésbe tegyen: sietek Önt az érdeklett tárgyban kiadott s a megye községeinek hozzá alkalmazkodás végett megküldött rendeletem ide rekesztése mellett hivatalosan fölkérni, hogy miután a saját járásomban teendők halmazával egészen elfoglalva vagyok — szíveskedjék a netalán járásában létező, vagy jelentkezendő budapestiek irányában rendeletem szellemében mindazon intézkedéseket megtenni, mellyek a körülmények szerint legüdvösebbek lehetnek. Acs Károly főszbíró. "

97 A pesti lakosság mentési munkálatai alighogy sikeresen befejeződtek, máris új forradalmi feladat hárult Ács Károlyra. Az orosz invázió veszélye a közigazgatás területéről újra a honvédelem mezejére szólította. Az orosz beavatkozási szándékról 1849. május közepétől már hallani lehetett szerte az országban. A lakosság azonban nem hitt e kósza híreknek és a szabadságharc katonai vezetői között is végletesen megoszlottak a vélemények a tekintetben, hogy sor kerülhet e az orosz invázióra. A múlt eseményeit ismerő emberek képtelenségnek tartottak egy ilyen katonai akciót, utalva arra, hogy a magyarok soha nem támadtak az Orosz Birodalomra. Ellenkezőleg II. Rákóczi Ferenc az Ausztria ellen viselt szabadságharcában támogatást kért és szövetséget ajánlott az akkor már európai hatalmassággá növekedett orosz cárnak, Péternek. Az orosz támadás lehetőségét latolgatva még azokat az eseményeket is sokan számításba vették, amelyek II. József korában, majd a napóleoni háborúk idején magyar véráldozatokkal szolgálták Oroszország érdekeit. Az orosz—török háború — melynek céljaira II. József 1788—1789ben több ízben erőszakkal hajtott végre Magyarországon újoncozást és Ua. szám nélkül.