Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)
IV. fejezet A végveszély napjaiban
követelt nyomorba döntő anyagi áldozatokat a megyéktől és a magyar lakosságtól — alapjaiban tisztán orosz érdekeket szolgált, mert az osztrák diplomácia az 1791. augusztus 4-én megkötött szisztovói békében lemondott minden háborúban elért eredményről, s az elfoglalt területeket, így Nándorfehérvárt és Szendrőt is visszaadta a töröknek. A magyarok számára csak a véráldozatok és anyagi terhek maradtak. Orosz érdekekért — kényszerből! Az öregebb emberek talán még emlékezetből is felidézhették, hogy milyen óriási terheket vállalt Magyarország a Napóleon elleni háborúk másfél évtizedre nyúló időszakában. Anyagi és yáráldozatokkal szolgálta azt a szövetséget, melynek Oroszország is tagja volt. E történelmi tények ismeretében a magyar közvélemény, s szintúgy a vezetők többsége, kétségbe vonta az orosz beavatkozás lehetőségét. . Ám csalódniuk kellett! I. Miklós orosz cár 1849. május 8-án (az ortodox naptár szerint május 21-én) manifesztumot bocsátott ki az alábbi szöveggel: „A seregek Istenét segítségül híván ily igaz ügy támogatására, hadainkat megindítottuk a lázadás elfojtására, s azon vakmerő pártütők megsemmisítésére, kik a mi tartományaink nyugalmát is fenyegetni bátorkodnak. így fogja Oroszország betölteni szent hivatását." 98 Ezen álszent, gyalázatos felségnyilatkozattal megkezdődtek a magyar forradalmak sorsát eldöntő, hadüzenet nélküli és történelmi példát teremtő orosz fegyveres beavatkozások. Könyvünk első mondataiban arról beszéltünk, hogy a látnoki képességű lények 1823 indulásakor bizonyára érezhették rendkívüli emberek — Petőfi Sándor, Madách Imre és Ács Károly — világra jöttét és egy új kor, a reformkorszak hajnalát. Ám, ha 1849-ben, az orosz invázió idején nemzeti történelmünk útjára Sybilla tekintett volna előre, bizonyára csak ennyit mondott volna: 1956! A cári manifesztumot az orosz hadsereg parancsnokául kijelölt Paskievics tábornagynak Magyarország lakóihoz intézett felhívása követte, s ebben megjelennek olyan kitételek is, melyek később jó száz év múlva újra hallhatóak. Például: "Az orosz hadsereg nem ellenségkép, hanem... hívásra jön Hazátokba"; hogy „a törvényes rendet helyreállítsa." Kerékgyártó Á.: i. m. 234.1.
