Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

I. fejezet A gyermekévektől a jogásztalárig

nyelvleckék ideája semmit sem javított Ács Károly szűkös anyagi helyzetén. Próbálkozhatott volna esetleg az általa ismert harmadik nyelv, a szerb tanításával is. Erre azonban még más helyütt is aligha akadt volna tanítvány, Kecskeméten meg éppenséggel veszélyes lett volna ilyen vállalkozásba kezdeni. A várost 1707-ben feldúló rác támadás — melyben a helyiek 551 polgárukat vesztették el

32 — közel másfél évszázad múltán is olyan indulatokat váltott ki Kecskemét lakóiból, hogy rácot, szerbet még emlegetni sem volt tanácsos. A Kecskemétet 1843 nyarán üres zsebbel, de végzett jogászként elhagyó Ács Károlynak sürgősen megélhetés után kellett néznie. Kecskeméti professzorai azt ajánlották, hogy álljon be valamelyik neves pesti ügyvédhez gyakornoknak s fordítson különös figyelmet a váltóés pénzügyekre, mert e területen fényes karriert lehet elérni. A fiatal jogászt egyelőre azonban jobban érdekelték az országos politika eseményei, mint saját karrierje. Pest—Buda helyett Pozsonyba ment, de ott sem principálist, hanem az országgyűlési ifjak, hozzá hasonló fiatal jogászok, laptudósítók társaságát kereste. Kecskeméti tartózkodására sokáig csak az általa alapított és évről évre eredményesebben működő „Lapolvasó Egylet" emlékeztetett. Majd később, hat esztendő múltán, a forradalom viharai vezették viszsza a „Hírős Városba"-ba. Sűrű Sírhalmokkal rakott Jaj-Halom. Siralmas krónika Kecskemét pusztulásáról a rácok által. (1707. április 3.) Közli Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral. IV. kötet. Kecskemét, 1866. 397—414.1.