Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

I. fejezet A gyermekévektől a jogásztalárig

vegőben. A száját folyvást úgy összefogta, hogy az orra és az álla majd összeért, és soha semmi köszöntésre nem szólt mást, mint morgott. Ő volt a kecskeméti censor. Nevezetes hivatal! Még a báli meghívók is az ő kezén mentek keresztül. Egyszer a jogászbáli meghívókra azt nyomattuk, hogy ,télhó' 12-ike. Sembera Kalazánczius kikergetett vele bennünket: micsoda az a ,télhó'? odavittük neki aztán a Pesten megjelent naptárt s mutattuk benne, hogy íme, télhó annyi mint januárius. Ej mit! rivalt fel a hatalmas úr: ,télhó, félhó, hoc ego non intelligo, nunquam admittam!' No hát — ehhez kellett elvinni Petőfi verseit, hogy censurázza meg! — Tudja ön, mit? szólt Ács Károly; előbb tegyünk a censorral egy próbát. Van nekem egy latin ódám, a mi Szilády bácsinak annyira megtetszett, hogy ki akarja nyomatni ingyen. Előbb elviszem a censorhoz ezt; a mikor ez által jó kedélyre hangoltam (igen szereti, ha valaki latin verseket ír), akkor majd előálljunk neki az ön költeményeivel. No iszen szépen kedélyre hangolta Ács Károly a censort azzal a latin verssel. Majd megette érte. — Igaz, hogy hazafias költemény volt; de Sembera Kalazánczius abban egyenesen felhívást látott a forradalomra; s megszidta a szerzőt latinul irgalmatlanul. Ez aztán jött nagy búsan elmondani a balesetet Petőfinek s mutatja neki az ódáját, a miből a censor revolutiót olvasott ki. ,Akkor az enyémben az apocallypsist fogja találni.' , Keressünk ki hát valami olyant a verseim közül, a melyikbe még a censornak is lehetetlen beleakadni', szólt Petőfi szomorú lemondással... A ,Disznótorban' czíműre esett a választás. Már annál csak nincs ártatlanabb vers a világon. Petőfinek nagy biztatás kellett, hogy elmenjen a censorhoz. Arra is csak úgy vállalkozott, hogyha Ács Károly is vele megy; mikor aztán a censor lakáig elmentek, akkor azt mondta Ácsnak, hogy csak menjen fel ő maga; majd ő addig ide lenn fogja várni. Hideg szél fújt, Ács Károly ráadta addig a köpenyegét, hogy azalatt meg ne fagyjon ide kinn. Neki úgyis elég meleg volt a censornál! ,Télhó, félhó, ez számomra érthetetlen, soha meg nem engedem.'