Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)
II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756)
VISEGRÁD A STARHEMBERG CSALÁD BIRTOKLÁSA ALATT (1700—1756) A gróf Starhemberg családnak szóló adománylevél még csak három települést sorol fel az eladományozott koronabirtokon, Visegrád és Maros oppidumot, valamint Kisoroszfalut: mivel az uradalom többi, a későbbi időkből ismert tagja még lakatlan volt. Kismarost és Zebegényt a Starhemberg család telepítette be fokozatosan az 1730-as években. (Zebegény még 1755-ben is Nagymaros tartozéka volt.) A visegrádi uradalom legkésőbben megtelepített falvát, Kóspallagot már a kamara szállatta meg 1756-ban, mégpedig egyszerre, a lakosság csoportos beköltöztetésével. Az adománylevél a birtok haszonvételeinek és tartozékainak a felsorolásánál még a középkori birtokadományok szerkesztését követi, vagyis általánosságban felsorolt minden lehetséges jelenlegi és jövőbeli haszonvételt, ami csak egy birtokon egyáltalán előfordulhat, függetlenül attól, hogy az egyes javak az adott birtokon ténylegesen megtalálhatók-e, vagy sem. így Visegráddal együtt megkapják a hozzá tartozó szántókat, réteket, vizeket, halastavakat, erdőket, bozótosokat stb., amennyiben vannak a birtokon. A részletek taglalásánál azonban az adománylevél már nem ilyen nagyvonalú. A Starhemberg örökösök nem kapták meg a kincstári tulajdont képező bányákat és az 157l-es bányatörvény alapján kivettek az eladományozás alól annyi erdőterületet, amennyi a bányák műveléséhez szükséges fát mindenkor biztosítja. (A 18. században, mint még erről szó lesz, még sokáig hittek a Visegrádon folytatható nemesfém-bányászat lehetőségében.) A bányászathoz szükséges fán kívül a visegrádi uradalom hasznosításáról alkotott eredeti elképzelésnek megfelelően, az eladományozástól függetlenül a visegrádi erdőkből kívánták kitermelni és