Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 1. A lakosság létszámának alakulása

a fővárosba szállítani a katonaság és a katonai élelmiszerraktár számára szükséges tűzi- és egyéb famennyiséget. Az erre a célra rezervált kincstári erdő nagyságát szintén nem szabták meg, hanem az igényekhez igazították. Változatlanul Visegrádon tevékenykedett (talán ott is lakott) a budai kamarai adminisztráció alkalmazottja, Piati Péter erdőfelügyelő, aki a kincstár és a katonaság céljaira történő fakitermelést irányította.

20 1. A LAKOSSÁG LÉTSZÁMÁNAK ALAKULÁSA A magyar országgyűlés már 1704-ben, közvetlenül az uradalom elzálogosítása után tiltakozott a koronabirtok elidegenítése miatt, és a Starhemberg család 1755-ben kénytelen volt azt a kincstárnak visszaadni. Ez alkalommal az általuk kifizetett 40 ezer arany forintnyi zálogösszegen felül 12 ezer arany kártérítést is kaptak azokért a költségekért, amelyeket az uradalom újjászervezésére és helyreállítására fordítottak. A periratok szerint a kárpótlás tárgyát az uradalmi épületekre és gazdasági létesítményekre, valamint az elnéptelenedett uradalom német telepesekkel történő betelepítésére kiadott összegek képezik.

21 A Starhemberg család telepítési akcióiról nem maradtak fenn közvetlen források, de az alább mellékelt megyei, országos és uradalmi összeírások adataiból arra lehet következtetni, hogy a Starhembergek nem követték a szomszédos falu, Dunabogdány földesurainak, a Zichyeknek a példáját, akik az 1720-as években (1723-ban) egyszerre telepítettek azonos helyről németeket.

22 Visegrád betelepítése fokozatosan történt, a lakosság létszáma lassan nőtt, a nevek gyakran változtak a fluktuáció során, mégis a névsorok alapján megállapítható, hogy a végső megtelepedés a Az adománylevél Wien, Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Allgemeine Acten. Ungarn. 7. Donationes. Starhemberg 131. sz. 1700—1701. alatt található. Pest megye műemlékei. I—II. Szerk.: Dercsényi Dezső. Bp. 1958. II. 416. 1.; OLUetCF:81 N:5 L. Gál É: im. 67—68. I.