Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

I. Visegrád története a török kiűzése után a kincstári igazgatás idején (1684—1700)

saját megélhetésük biztosítására is fát vágjanak és adjanak el az erdőkből azon kívül, amit a kamara számára robotban és pénzért vágtak. (Arról, hogy a maguk vágta fával hol és kivel kereskedtek, nincsenek adatok.) A korabeli szokásoktól eltérően ugyanis a helyiek az erdőkkel egyáltalán nem rendelkeztek, az 1696-os országos összeírásban is az áll, hogy Visegrádnak nincs saját erdeje, az erdő a kamara és a hadsereg számára van fenntartva. A helyiek nehezen is nyugodtak bele ebbe a helyzetbe, földesuruk, a budai kamarai adminisztráció évente rendelte be a visegrádi bírót és esküdteket figyelmeztetve őket arra, hogy az erdőket az engedélynek megfelelően használják, a kamara számára vágott fából ne lopjanak, stb. A Visegrádra kirendelt kamarai erdőmester Brunner György, majd Piati Péter erdőőröket, korabeli szóhasználattal jágereket is rendelt ki az erdők őrzésére. Ami a kamarai jövedelmeket illeti, a faeladáson és az erdőbéren még a következő jövedelmei származtak. Vadászat: a visegrádiaknál tilos volt az erdőkben vadászni, mivel Visegrád koronabirtok volt és az erdei vadak a királyt illették. Hasonlóan tilos volt a pisztrángos patak halászata. (Az adat arról tudósít, hogy abban az időben a mai Ma lom-patakban még megélt a pisztráng.) A rév jelentősége is nagyobb volt, mint a Starhemberg korszakban, mivel Maroson vezetett 1699-ben a postaút, ahol postamesteri állomás is épült, a kamarai vám pedig Visegrádon volt. (Mindkettőt a 18. század elején helyezték el innen.) A révátkelés bérlete 3 évre 400 Ft-ot ért. A malom évi bérlete 80 Ft, a kocsma haszna évi 100 Ft volt, a mészárszék 30 Ft-ot jövedelmezett az uradalomnak a kamarai becslés szerint. A település történetében e korai időszakáról meg kell még jegyezni annyit, hogy a falu lakosságának a meghatározó etnikuma a sokszínűség ellenére már a német lehetett, mert a bíróval és az esküdtekkel a kamara németül levelezett és nem latinul, mint tette ezt a magyar anyanyelvű falvak esetében.