Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

I. Visegrád története a török kiűzése után a kincstári igazgatás idején (1684—1700)

A helység határa is jelentősen eltért mai képétől, ugyanis az erdők a legtöbb helyen leértek a Dunáig, a kopár hegyoldalak hiányoztak. A falusiak ekkor még csak igen kevés szántófölddel rendelkeztek, általában 3 pozsonyi mérővel (= 1,5 x 1200 négyszögöles hold). Rétjük egyáltalán nem volt, az erdőkben és a Duna partjára lehúzódó gyümölcsösökben kaszáltak. A partig lenyúló hosszú belső telkek, kertek, ugyanakkor már a későbbi településszerkezet csíráit hordták magukban, hiszen a település egyetlen utcája akkor is a mai Fő utca vonalában húzódott. A régi szőlőhegyek teljesen elvadultak, csak nyomokban látszottak, újat még nem foglaltak maguknak a helyiek. A visegrádiak fő megélhetési forrása a bányászaton kívül az erdőgazdaság lehetett. A városka művelési ági szerkezete is egyértelműen ezt indokolja, a határ 70%-át még 1865-ben, az első hivatalosnak, megbízhatónak tekinthető kataszteri felmérés idején is erdő borította. Az alább részletezett művelési ági megoszlás alapján érthető, hogy a visegrádiak történelmük során soha nem élhettek meg mezőgazdasági termelésből, minden időszakban kiegészítő keresetre volt szükségük.

19 Művelési ágak kat. holdban és százalékban 1865-ben Visegrád Szántó Rét Legelő Erdő Szőlő Hasznavehetetlen Összes kat. hold 422 112 254 3819 241 820 5670 %-ban 7,4% 2,0% 4,5% 67,4% 4,6% 14,5% 100% országos átlag %-ban 37,1% 12,5% 15,6% 25,4% 1,6% 7,0% 100% A lakosság az erdőgazdaságból élt már ekkor is, éppen ezért meglepő, hogy 1699-ben és a kamarai földesuraság idején évi 500 Ft erdőbért, erdőhasználati díjat fizettek a kamarának azért, hogy 19 Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme. Buda, 1865.