Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 6. Életmód, kultúra, egészségügy, vallás

tartó elvette puskáikat és így nem tudtak védekezni. (Sörétes puskájuk azért maradt.) A pálos uradalom többi falujának lakóit pedig nem tudták gyorsan segítségül hívni, mivel azok éppen szénát kaszáltak a tett helyétől távol. Vagyis a rajtaütés visegrádi részről jól volt előkészítve. A baj abból lett, hogy a visegrádi jáger halálosan megsebesítette az egyik szentlászlói jobbágyot.

157 A per is azt példázza, hogy a parasztság szemében a határok ügye, a falu földje szent dolog volt, készek voltak annak védelmére az uradalmi tisztek vezetésével lakóhelytől és nemzetiségtől függetlenül. Az emberek úgy vélték, hogy a falu határait fegyverrel is védő földesúri tiszt elsősorban az ő érdekeiket védi és másodrangú szempont volt a számukra az a tény, hogy lényegében ez volt az uradalom érdeke is. Visegrád és Szentlászló között még az 1750-es években is állandóak voltak a határviszályok. 1753ban Hornyák János visegrádi lakos saját szentlászlói sógorát és más szentlászlóiakat beszélt rá a kocsmában arra, hogy egy sebesült szarvast vigyenek át a határ visegrádi részéről saját oldalukra, Szentlászlóra. A szentlászlói parasztok nem tudtak ellenállni a kísértésnek, elmentek a szarvasért a visegrádi határba, ahol az uradalmi jágerek már lesben álltak és keményen megtorolták a határsértést.

15 A falu és különösen egy mezővárosi jogállású falu, mint Visegrád, gazdasági, társadalmi és adózási egységként bizonyos fokú önkormányzattal rendelkezett. A mezőváros társadalmi és gazdasági rendjére — beleértve a feudális és egyéb kötelezettségek teljesítését — saját körükből választott vezetők vigyáztak. A község vezető testülete a bíróból, a törvénybíróból és az esküdtekből állt. Az esküdtek száma Visegrádon elég magas, a környező falvakban általános két személlyel szemben 11, ez valószínűleg még a mezővárosi fejlődés hagyományaként maradt meg. A bírót ugyan a földesúr vagy tisztje három jelöltjéből választhatta csak a lakosság, mégsem lehet őt egyszerűen a földesúri hatalom meghosszabbított karjaként tekinteni, akinek egyetlen ténykedése a feudális szolgáltatások teljesítésének a szorgalmazásából állt. A bíró Visegrádon mindig az esküdtek közül került ki, OL E 153. Acta Paulinorum 295. F:9 N:5., valamint a 145. sz. jegyzet. OL E 153. Acta Paulinorum 296. F:10 N:37.