Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 6. Életmód, kultúra, egészségügy, vallás

keresztneveket: Konrád, Kristián, Kilián, Tiberius, Magnus, Walburga, Gertrúd, Apollónia, Godefrid stb. hamarosan felváltották a Magyarországon szokásos, főként katolikus szentekről adott keresztnevek. Mindkét nemnél gyakorivá vált a kettős keresztnév. A néprajztudomány megállapította, hogy a jövevények leghamarabb az új hazában talált gazdálkodási szokásokat vették át már az első generációban, nyelvük, kultúrájuk, népviseletük tovább megmaradt. Visegrádon még 1750 táján is feltűnőnek, kirívónak számított a magyar ruha, olyasmi volt, amit a tanúk egy kihallgatás során külön kihangsúlyoztak. Geiger Ferenc marosi ispán részvételének a határon történt lövöldözésnek az volt az egyik bizonyítéka, hogy magyar ruhát viselt, zöld mentében volt, amire mindenki emlékezett. Az alábbiakban érdemes elidőzni részletesebben ennél a határpernél, amely sokat elárul a korabeli emberek mentalitásáról, közösségi érzéseiről. Az említett lövöldözés, amelynél mindkét fél puskája elsült, a határok bizonytalansága miatt tört ki. Szentlászló és Visegrád határában a Bányász-völgyben, a szentlászlói oldalon a szentlászlóiak földesuruk, a pesti pálosok engedélyével 1730 óta folyamatosan növelték irtásfoldjeiket, és azokat kezdték a visegrádi oldalon is a visegrádi határ kárára bővíteni. Országszerte előfordult, hogy az egyik település lopva fokozatosan terjeszkedett, és határát a másik falu rovására növelni igyekezett. A „hatalmaskodó" fél ilyenkor az elfoglalt területet azonnal művelni kezdte, vetett, szénát kaszált, erdőt irtott, a termést betakarította, mert ha a vitás határrészt egy évig „békésen", háborítatlanul, reklamáció nélkül használhatta, gyakorlatilag megtörtént az adott terület elbirtoklása és ezután azt a földdarabot jogi úton is meg lehetett szerezni. A határok védelme, a határjelek számontartása és háborítatlansága ezért a falu minden lakosának érdeke volt. 1755-ben Visegrádon, az említett területen termés betakarítását megakadályozandó rendelt ki a visegrádi tiszttartó 105 embert a visegrádi uradalomból, vegyesen magyarokat és németeket, Visegrádon kívül Kisorosziból és Nagymarosról is a nagymarosi ispán és a visegrádi jáger vezetésével. Az akció a visegrádiak teljes győzelmével végződött annak ellenére, hogy a visegrádi jáger és egy kisoroszi legény megsebesült. A szentlászlóiak vereségüket azzal magyarázták, hogy vadászati visszaéléseik miatt a maróti tiszt-