Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 6. Életmód, kultúra, egészségügy, vallás

környezete nem tudta, hogy hány éves és elhalálozás esetén is csak becsült életkort adtak meg. Pl. Szinay Pál, aki ifjúkora óta Visegrádon lakott (1700) 1735-ben „körülbelül" 35 évesen halt meg az anyakönyvi bejegyzés szerint. Ez a helyzet különösen az idegen helyről Visegrádra beköltözőknél gyakori a korai időszakban. Előfordul az is, hogy valaki saját maga sincs tisztában az életkorával, a megyei tanúval látási jegyzőkönyv számára csak becsült életkorát tudja megadni.

155 Az időszámításhoz egyébként is másképpen viszonyulnak, mint a ma embere. A fontos történéseket általában nem évszámokhoz kapcsolják, hanem valamely jeles történelmi eseményhez: pl. a kuruc háborúk előtt, a mirigyhalál idején történt velük valami. (Az 1710-es pestisjárvány.) A későbbiekben is valamelyik tiszttartó szolgálati idejéhez viszonyítják az eseményeket. Rendkívül nagy volt a gyerekhalandóság, ennek ösztönös kivédésére magas volt a születések száma is. Egy átlagos családban 10—15 éven keresztül évente tartottak keresztelőt. Sokan haltak meg szülésben vagy gyermekágyban, gyakoriak a huszonéves özvegy férfiak. Az özvegység ideje mindkét nemnél igen rövid volt, rendszerint nem tartott egy évig sem, legfeljebb néhány hónapig. Előfordul az anyakönyvben olyan személy is, aki ugyanazon évben vesztette el a feleségét gyermekágyi halál miatt, és még az évben nősült és ismét gyermeke született. Ennek a jelenségnek, szokásnak az oka a nehéz megélhetési körülményekben kereshető, a korabeli háztartási munkaszervezet mellett a kisgyermekek neveléséhez, a család megélhetéséhez nem volt elég egy teljes értékű munkaerő.

156 A névadási szokásokra jellemző, hogy mind a németek, mind a magyarok igyekeztek az apa keresztnevét valamelyik fiúgyermekre átörökíteni. A nagy gyermekhaladóság mellett ezt úgy érték el, hogy ha az apával azonos keresztnevet viselő gyermek meghalt, a következő újszülöttnek ismét ugyanazt a nevet adták. Egyes családokban generációnként öröklődtek a keresztnevek, pl. Lorenz Schmidt, Anton Gerstmajer, Frölich Mihály, Farkas Mihály, Almásy Ferenc, Szimeth Ferenc. A régi szülőföldről hozott német OL E 153. Acta Paulinorum 294. F:8 N:24. I. Tóth Zoltán szíves közlése.