Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 6. Életmód, kultúra, egészségügy, vallás

A kórus és az egyházi szertartások lebonyolítása körül a korabeli gyakorlatnak megfelelően az iskolamester, vagyis a tanító is segédkezett, legalábbis az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint azért kapott stólapénzt, mert részt vett a keresztelési szertartásokon. 1720 óta van említés a harangozóról, akinek feladatköréből a későbbiekben az egyházfi, az egyházgondnok hivatala kifejlődött. Visegrádon az egyházfi hivatala nem jelentett önálló megélhetési forrást — mint pl. Dorogon, ahol az egyházfi mintegy a pap cselédjeként maga is a plébánián lakott —, hanem inkább bizalmi állás volt, amelyet rendszerint a település egyik legtekintélyesebb polgára töltött be éveken keresztül. 1743—1750 között Fellner Lőrinc, az 1750-es években Khun Jakab, majd őt követte 1760-tól Both Oszvald. Valamennyien esküdtek is voltak. A fallal körülvett temető az első templom körül helyezkedett el még a középkorból maradt szokások szerint. A temetőt is a templom védőszentjéről, Keresztelő Szent Jánosról nevezték el. A mezőváros új temetőjét csak 1790-ben nyitották meg. Ez a földesúri malom irányában, a Malom-patak völgyében feküdt. Pontos helye nem ismert. Gyermekkoromban hallottam arról, hogy a mai kemping területén „régen" temető volt: talán azzal azonosítható. Ez a terület a korabeli mezőváros belsőségének, beépített területének a szélén található. (Nem azonos a mai temetővel, amelyet csak a 19. században kezdtek használni.) Az új, a ma is álló templom körül már nem temetkeztek. A 18. század közepén már állt a Kálváriadomb tetején a kálvária épülete, természetesen nem a mai forrnájában.

149 Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek nem véletlenül foglalkoznak a mezőváros tanítójával, vagy iskolamesterével. Az alsó fokú oktatás ügye a 18. század elején még az egyházak feladata volt. Az oktatást az egyház ellenőrizte, éppen ezért pl. Dorogon, ahol 1732-ben még semmiféle iskola nem működött, az egyházi vizitátor szigorúan meghagyta a falunak, hogy építsen iskolát, a plébánosnak pedig azt, hogy szerezzen tanításra alkalmas személyt.

150 149 Schubauer Rudolfné visegrádi lakos közlése. Az 1790-es és az 1856-os temetőnyitásokat az anyakönyvek pontosan számon tartják. 150 Ld. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek. EPrL.; Magyarország története. IV/1. 480—492., Magyar E: Dorog.