Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 6. Életmód, kultúra, egészségügy, vallás

Az alsó fokú iskola — az ún. kisiskola — tehát a falvakban felekezettől függően a katolikus plébániákhoz vagy a református lelkészségekhez kapcsolódott, azok felügyelete alatt állt, színvonala az adott felekezet anyagi lehetőségeitől függött. Az alsó fokú oktatás célja ekkor még elsősorban a vallásos, és nem a művelt emberek kinevelése volt. Tanították a katekizmust, a bibliai történeteket, az egyházi énekeket és csak ezekhez kapcsolódva az olvasást. Az írás és a számolás oktatása már nem volt általános. 1756ban külön említésre méltónak tartják, hogy az akkori iskolamester, Johan Fissender írást is tanított, amely után gyermekenként 5 dénárt kapott. írni ugyanis nem minden gyermek tanult. Az oktatás lehetőleg a község lakóinak az anyanyelvén történt. A falusi tanítók ekkor még általában tanulmányaikat félbehagyott diákok voltak: külön tanítóképzés nem folyt. Az iskolamester rendszerint vagyontalan személy, aki csak a jobbágyi terhek és a katonai szolgálat alól kapott mentességet, ezért nem szerepel a hivatalos lakosság összeírásokban sem. Lakásáról — mint ahogy az iskola 151 épületéről is — a községnek kellett gondoskodni. A tanító jövedelme évente kevés készpénz, kis földdarab, amit a község művel, esetleg természetbeni juttatás a földesúrtól és a szülőktől kapott pénz az oktatott gyermekek után. Néhány adat a visegrádi iskolamesterek életkörülményeiről: Az 1735. évi megyei felmérés szerint Fischer Jeromos iskolamester és egy személyben jegyző ,jó" házban lakott, amelyhez kert is tartozott. Tekintettel arra, hogy az oktatás abban az időben a tanító lakásán folyt, ezt az adatot tekinthetjük az első visegrádi iskola említésének. Fischer fizetése évi 18 Ft készpénzből és hat öl tűzifából állt, az egyházi szertartások után pedig a stólapénzből is rendszeresen részesedett. Jegyzői javadalmazásáról nem maradt fenn adat. Az 1756-ban működött Fissender nevű tanító évi jövedelme 50 Ft készpénz, nyolc öl tűzifa, 1/4 pozsonyi mérő kert haszna és az írni tanuló diákoktól diákonként öt dénár volt. Jegyzői fizetését külön nem említik. 151 Magyarország története. IV/1 479.1. 152