Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 6. Életmód, kultúra, egészségügy, vallás

asszonyok jeleskedtek, akik folyékonyan beszélték a magyar nyelvet. A Visegrádon való élésnek és tartós meggyökerezésnek az etnikai hovatartozásnál fontosabb feltétele volt a helybéli uralkodó felekezethez való tartozás, a katolikus vallás felvállalása. Az anyakönyvekben az 1730-as évektől kezdve jegyzik fel a katolikus vallásra áttért személyek adatait és az áttérésnél tanúként „assistálók" neveit. Az áttérések az 1740-es években megszaporodtak. Az áttérők közt elsősorban a más vidékről jött, Visegrádon véglegesen megtelepedni szándékozó magyarokkal találkozunk, de vannak köztük németek is, hiszen Ulm környékéről sok evangélikus vallású német is megtelepedett a környéken.

147 Áttért pl. a katolikus vallásra a korábban Kisorosziban lakó, Hanoviából beköltöző német származású Schillinger Miklós. Áttértek az azonos uradalomhoz tartozó, Kisorosziból jött, volt református magyarok is, ha Visegrádon akartak a továbbiakban élni. Érdekességként említem meg az áttértek között a felszabadító háborúk után itt ragadt és magyarrá vált volt török katonát, és az eredetileg ortodox vallású görög kereskedőt, Tikas Theodort. Az uradalmi alkalmazottak és a tehetős paraszt—polgárok szolgalegényei, szolgálói mindig katolikussá lettek. Az ő ajánlóik, tanúik, aszszisztálóik maguk a munkaadók, a gazdák, az iparosok esetében pedig a visegrádi társadalmi és gazdasági elit tagjai voltak, így Fröhlich Mihály, Almásy Ferenc stb. Az 1740-es években regisztrált áttérések nagy száma is valószínűleg azt jelzi, hogy Berg plébános kortársainál pontosabban tartotta számon a hívőkre vonatkozó adatokat.

148 A visegrádi egyházközség, illetve a plébános már 1726-ban segédlelkészt tartott annak ellenére, hogy a mezőváros lakossága abban az időben nem volt még túl magas. Visegrád első temploma 1722-ben már orgonával volt ellátva, ekkor említik ugyanis a helység orgonistáját, a Privigyéről származó kántort, és az iratokból úgy tűnik, hogy mindvégig futotta önálló kántor, illetve orgonista tartására. A két későbbi (1732., 1756. évi) egyházlátogatási jegyzőkönyv ugyanakkor nem tesz már említést káplánról. Ld. a 126. sz. jegyzetet. Anyakönyvek, Visegrád II. kötet 77—78. 1.