Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 6. Életmód, kultúra, egészségügy, vallás

számaránya a 19. században a németekkel szemben csökken, megjelennek a másodlagos beköltözők, vagyis azok, akik nem Visegrádot választották első letelepedési helyükül, hanem máshonnan költöztek ide, többnyire németek.)

143 Az anyakönyvi bejegyzések szerint mindvégig élt a faluban néhány cigány család is, akik mindig magyar nevet viseltek, a nevük mellé pedig kitették a „zingarus" megjelölést (pl. 1720-as években a Csorba család). A Visegrádra betelepülő németség átvette a határok magyar hely- és dűlőneveit, amelyek minden valószínűség szerint még a török kor előtt keletkeztek. A dűlőneveket, a határok helyneveit többnyire a szomszéd falubeliektől ismerték meg, akik általában a török hódoltság idején az elhagyott, lakatlan falvak határait használták. A szomszéd falvak lakosai által közvetített kollektív emlékezet alapján tudták később a 18. század elején pusztán álló falvak határait rekonstruálni. A volt hódoltsági területen mindig akadtak idős emberek, akiknek apjuk, öregapjuk mutatta meg a határokat, mind saját településükön, mind a szomszéd falvakban. A lakatlanul maradt falvak határait ugyanis a török földesúr is gondosan őrizte és számon tartotta. A határjárásokat a magyar szokásoknak megfelelően végeztette és a határjeleket megújíttatta. Ilyen törökkori határjárásokról értesülünk a Dunakanyarban Szentendre és Leányfalu határában, valamint Pilismarót és Pilisszentkereszt között. A határjárásnál a szokás szerint elfogtak és megvertek „megcsaptak" egy-egy ott lézengő gyereket a különböző határjeleknél, hogy az adott határjelre még öreg korában is emlékezzék.

144 A Visegrádra beköltöző lakosok kénytelenek voltak átvenni az ott használatos dűlőneveket és kezdetben maguk nem alkottak újakat. 1755-ben az erdőrészeken kívül még a művelt földek — szántók, szőlők — neve is magyar, bár utóbbiak elnevezése változik meg a használat során a legkorábban. Eleinte a magyar dűlőneveket szó szerint fordítják át németre — Schwarzenberg, Sauwinkli —, majd a határhasználat során a későbbiekben megjelenA 18. század végi anyakönyvek, valamint az összeírások alapján. OL E 153. Acta Paulinorum 292. F:l N:6.; PML Polgári perek F:24 N:26., Weidlein J: im.