Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)
II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 6. Életmód, kultúra, egészségügy, vallás
aránt görögök voltak, akik valószínűleg a közeli Szentendréről jöttek (pl. Nikodém Vertil), míg a 18. század második felében a falusi boltosok már zsidók voltak. Nagymarostól futott a Börzsöny hegységen keresztül az egyik fontos országos kereskedelmi útvonal, amely Verbác irányában érte el a cseh—morva határt. Nagymaros legforgalmasabb fogadója nem is a faluban épült fel, hanem a börzsönyi országút mellett. 140 Visegrádról vezetett a középkorban egy szárazföldi út is Budára, amely a Fellegvártól indult, mindenütt a hegygerincen haladt és Pomázon keresztüljutott Budára. A Dunára, Nógrád és Esztergom megyékre egy magas kősziklánál, az ún. Királyszéknél nyílt róla a legszebb kilátás. Az út leírása megtalálható Pesthy Frigyes helynévgyűjteményében, a hagyomány szerint Mátyás király útjának nevezik. Pesthy idején (1856) nyomvonala már alig vehető ki, benőtték a fák. „A visegrádi határ emlékeihez tartozik még, hogy a Fellegvárból az úgynevezett Fekete-hegyen keresztül és a Pomázi erdőkön keresztül, mindenütt a hegy gerincen Budára vezetett Mátyás király útjának nyomai most is láthatók, és király útnak nevezik ezt a nagyobbára már fákkal benőtt s alig járható útvonalat, melyen csak egy Dunára és Nógrád-, Heves-, Esztergom megyére legszebb kilátással bíró kőszikla királyi széknek hívatik, traditio szerint azért, mert Mátyás király Buda és Visegrád közti útjában ott szokott megpihenni. " 141 6. ÉLETMÓD, KULTÚRA, EGÉSZSÉGÜGY, VALLÁS A visegrádi katolikus németek magyarok lakta környezetbe települtek be, a szomszédos falvak mindegyikében református magyarság élt (Dömös, Pilismarót, Nagymaros, Kisoroszi). ValaNagymaros római katolikus anyakönyvei 1728. „diversorium versus Verbicze" bejegyzés, valamint az 1577-ben felvett kamarai összeírás. 141 Pesthy Frigyes: OSZK Fol. Hung. 1114. Visegrád. Nyomtatásban Pest megyét kiadta, Bognár András im. Szentendre. 1984.