Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 5. A mezőváros gazdasági élete (Mezőgazdaság, kézművesség és kereskedelem. A lakosság társadalmi tagozódása)

zetője, de felesége jóvoltából egésztelkes gazdaként a mezőgazdaságnak sem fordított hátat. Itt jegyzem meg, hogy a Schröder család leányágon beleolvadt a mai is Visegrádon élő Muckstadt családba. 1747-ben Muckstadt János elvette Schröder András leánytestvérét. Magának Schröder Andrásnak nem voltak utódai, mivel idősebb özvegyasszonyt vett feleségül. Kézművesség és kereskedelem A visegrádi iparosok társadalma, gazdaságilag heterogén öszszetételű. Közöttük némelyek segédekkel, legényekkel is dolgoztattak (Schwarz, Almásy, Kolb) béresük, pásztoruk, szolgájuk volt, míg mások az ipart családi vállalkozásban, megint mások csak kiegészítő, részfoglalkozásban űzték. Az iparosokat a vármegyei összeírások is időről-időre számba veszik, az uradalmi összeírások, amelyek pedig ebben is megbízhatóbbak, mégis előfordul, hogy nem minden iparűzés kerül hivatalos regisztrálásra.

117 Ez főleg az ipart részfoglalkozásként, csak háziiparként folytatókkal fordul elő, vagy azokkal, akik két összeírás között éppen szüneteltették iparukat. Ilyen esetekben is az anyakönyveket lehet segítségül hívni, bennük következetesebb az iparos foglalkozás számontartása. A település lakóinak ugyanis az illető személyről éppen foglalkozása a legfontosabb feljegyezni való, még akkor is, ha az ipart csak mellékesen — nem adóztathatóan — űzi vagy szünetelteti, mert a közösség számára a mellékfoglalkozásban dolgozó iparos is nyújt szolgáltatást. (Külön kategória a szakmák között a később tárgyalandó hajósmesterség és annak különféle ágai. Ezt a foglalkozást sem a hivatalos összeírásokban, sem az anyakönyvekben nem lehet megfogni, talán a szakmának a közösség szempontjából nincs jelentősége.) Visegrádon a lakosság létszámához képest sok volt az iparos. Az anyakönyvek tanúsága szerint viszonylag sok iparos vándorolt be a 18. század első évtizedeiben, amikor a jövevények még joggal hitték azt, hogy egy valódi mezővárosba költöznek. A korai bevándorló iparosok legtöbbje hamar továbbállt (Johan Georg 117 PML CP. II. 165. 1736., uo. CP. 195. 1744. Visegrád.