Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 5. A mezőváros gazdasági élete (Mezőgazdaság, kézművesség és kereskedelem. A lakosság társadalmi tagozódása)

összeírásból látható, hogy még az „egésztelkes" gazdáknak is alig van egy-két pozsonyi mérő gabonavetése. (Megközelítőleg két pozsonyi mérő tett ki egy 1200 négyszögöles holdat.) A környező falvakban, pl. Pilismaróton már 1720-ban, a háborús károk helyreállítása és a gazdálkodás megindulása után is 18 mérő volt átlagosan egy-egy család kezén, másutt ennél sokkal több." A visegrádi telkes gazdák a 18. század közepének mezőgazdasági mércéjével mérve még töredéktelkeseknek is alig tekinthetők, más helyeken zselléreknek számítanának. Mária Terézia Urbáriuma mindössze öt egész teleknyi földet tudott Visegrádon felmérni, ez azt jelenti, hogy a korabeli művelési technika mellett tisztán földművelésből alig egy tucatnyi család élhetett volna csak meg a mezővárosban. Az uradalom 1749-re mégis 13 egésztelkes és 42 féltelkes gazdaságot alakított ki, vagyis ennyien fizették az egész és a fél telkek után járó szolgáltatásokat. 1755-re a lakosságnövekedés és az uradalmi gazdálkodás modernizálása miatt a Starhemberg uradalom kénytelen volt újabb területet kijelölni a faluhatár erdejéből, amelyet a jobbágyok kiirthattak és felszánthattak. Ez a terület volt többek között a viszonylag sík terepen fekvő Újosztás dűlő.

100 A dűlőnév magyar neve egészen az 1950-es évekig fennmaradt, és neve ellenére ez az egyik legrégebben művelés alá vett szántóterület, jóval az 1767-ben kiadott Urbárium előtt keletkezett. A visegrádi szántók és szőlők amúgy is kivétel nélkül irtáseredetüek, területüket a lakosság fokozatosan hódította el az erdőtől a hegyes terep miatt különösen nehéz munkával. Az 1715-ben készült országos összeírás szerint a visegrádiaknak még nincsenek is házhely, telek után járó szántóik, csak irtásföldjeik, amelyeket a Duna partján, a mai Dunára nyúló kertek helyén, a házhelyek végében alakítottak ki és folyamatosan műveltek. Az 1728. évi öszszeírás idejére ezek a földek az állandó művelés miatt kimerültek, ezért szántónak már nem használták őket, hanem csak gyümölOL N 79. Az 1720. évi országos összeírás. Pilismarót és más Esztergom megyei falvak. PML Úrbéri perek 165. Visegrád. A kilenc kérdöpontra adott válaszok. Az újjátelepült falvak volt középkori dűlőneveinek utóéletét elemezte: Weidlein János: Elpusztult falvak Tolnában és Baranyában. Századok, 1934. 611— 630.