Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589-1660 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 27. (Budapest, 1998)

Regeszták

14. Nagy András, Bory Györgynek Boldogasszonykátán lakó 55 éves jobbágya vallja: ahol a szenttamáskátaiak hordozták őket, az Almási-erdő (Almási Erdő) felől az útig felmegy a határ, amelyik út Almás felől Szecsőre megy, s itt ismét megesküdtek, hogy ez szenttamáskátai határ. A régi határokat a szecsőiek és almásiak szántották el. 15. Puskás (Puskás) Benedek, Balassa Imrének 81 éves kókai jobbágya vallja: a Kerek-tó Kókához (Coka) tartozik, és amelyik ugart most a vitás földön szántottak a mellett az almásiak, azok az ugarak szenttamáskátaiak. Mint 10 évvel ezelőtt felül kókai föld, alul kátai. 16. Kazai Mátyás, Borjas Andrásnak 45 éves kókai jobbágya vallja: ahol most ezen alól kátai föld. A tótalmásiak aljában hordatták el a régi hányott határokat. Vancsik (Vanchik) Györgytől hallotta, ki saját szemével látta, hogy a régi hányott határokat a tótalmásiak szántották a földdel együtt. (magyar—latin) 1652. No. 4. 81. 1652. június 2-án Ráday (Radai) András, PPS vármegye alispánja megbízásától Varga János és Fráter (Fráter) Balázs, a vármegye Vácott (Váci) lakó esküdtjei Szecsön galántai Esterházy (Eszterhazi) Ferenc kérésére tanúkihallgatást tartottak. A tanúknak feltett kérdések: « Tudják-e, hogy a Szecső és Almás közt fekvő szecsői Fekete nevü hely a szecsői határban van-e, és bírták-e valaha a szecsőiek? « A Lábas-erdő (Lábas erdő) Szecsőhöz tartozik-e? A kihallgatott tanúk: 1. Molnár György, Négyesy (Négjesi) Miklósnak és Fráter (Fráter) Pálnak 75 éves szentmártonkátai (Sz. Marton Kata) jobbágya vallja: szenttamáskátaiak mutatták neki a határokat Szenttamáskáta (Sz. Tamás Kata) között. Egy 80 éves embertől hallotta, azok az igazi határok. Amely földeket a tótalmásiak (Tot Almás) bevetettek, azt nem tudja, hová való földek. 2. Pap János, Négyesy Miklósnak és Fráter Pálnak 59 éves szentmártonkátai jobbágya vallja: kókai (Koka) öreg emberektől hallotta, hogy a Tótalmásról Szecsőre vezető úton felüli terület kókai, azon aluli szecsői. E kókai emberek azt is mondták, hogy az úton alul is kókai föld volna, de a régi időben a vitás határon törököket öltek meg, s a diót a szecsőiek ették meg, így nyerték el a vitás földet. Azt is tudja, hogy ahol most az almási búzaföldek vannak, ott a határok mellett az almásiak elszántották az Almási-erdő felől lévő hármas határok egyikét. E hármas határok egyike almási, a másik szenttamáskátai, a harmadik szecsői volt. A törököket az erdőben ölték meg, s azt úgy nyerték el dión.