Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589-1660 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 27. (Budapest, 1998)

Regeszták

3. Gimes (?) Jakab, Wesselényi (Veseleni) Ferencnek 90 éves sági jobbágya vallja: amint „Tot Almásról az ut Szecső felé megjen és az hol az hiteltetess lett", ott lóra ült, azt vallja, hogy Szecső és Almás között az az igazi határ. 4. Bakonyi (Boconi) János, Csorgál (Csorgál) Jánosnak 40 éves apci (Apcz) jobbágya vallja: nem tudja „mellik hova való határ". A vitás erdőben disznókat őrzött és az ispánja Baranyay (Barania!) Mihály volt, ki Kókán lakott. Ez azt mondta, hogy a vitás erdő szecsői. A határjel két faragott fa. Kettős határ, az egyiket kókainak a másikat szecsőinek mondta. 5. Szép (Szép) Máté, Csorgál Jánosnak 40 éves Apcon lakó jobbágya vallja: a vitás földön ő disznókat őrzött, mikor Szecső puszta volt. Ispánja Baranyay Mihály volt. Ez azt parancsolta, hogy a kókai szőlőnél tovább ne bocsássák a disznókat, s amint Almásról kimegy az út Szecső felé, azon alul szecsői föld, felül kókai. Neki egy almási ember, Farkas János mutatta, hogy ahol megesküdtek a határon, azt a régi időben szecsői Feketének hívták, s ott Baranya ispán a nagykátaiak disznait elfogta a vitás erdőben és ide eresztette, mert akkor neki a szecsői földről egy disznaját fogták el, s ezért az egyért neki kettőt adott; egyet magának hagyott, a negyediket a pásztoroknak adta, mert szecsői erdőben fogta el. A vitás erdőt bántalom nélkül élték. Megmutatta az igazi határokat a Kókai út mellett a körtefáig, azon túl kelet felől a szecsői felső végéig, onnét a kókai Szőlőhegyig (Szőlő hegj). 6. Szabó (Szabó) Boldizsár, Esterházy (Eszterhazi) Ferencnek 45 éves turai jobbágya semmit sem tud mondani. 7. Fejér (Fejér) János, Balassa (Balássa) Imrének 45 éves Úriban (Uh) lakó jobbágya vallja: amint az út Tótalmástól Szecső felé megy, és amelyik határon megesküdtek, azon alul szecsői föld van, felül kókai. Az erdőről azt vallotta, hogy per alatt volt, mióta Szecsőt megszállták. A Lábas-erdöről (Lábass erdő) azt hallotta, hogy szecsői, de a kókaiak is „számot tartottak rája". 8. Úri (Uh) Gergely, Balassa Imrének 40 éves Úriban lakó jobbágya vallja: 70 éves atyja mutatta neki, amint az út Almásról Szecső felé megy, s ahol megesküdött, azon a vitás határon alul szecsői a föld, azon felül kókai, tótalmási. Látta, hogy a Berekben korábban „sok határok voltának", de az almásiak elszántották. Az Almási-erdőtől kezdve szecsői föld. 9. Sülyi (Süly) István, Balassa Imrének 50 éves Úriban lakó jobbágya vallja: kókai öregemberektől ugyanazt hallotta, amit a nyolcadik tanú. A régi időben kókai volt, de akkor „Szecsőn sokadalmak estének azon erdőn". Törököt öltek meg, s a diót a szecsőiek ették meg, így nyerték el a kókaiaktól az erdőt. 10. Nagy (Nagj) Fodor Mihály, Balassa Imrének 80 éves Úriban lakó jobbágya vallja: amint az út Almás felől Szecső felé megy, s ahol esküdtek, azon alul almási föld van, felül kókai. A Lábas-erdőről egy kókai öregembertől azt hallotta, hogy mikor Szecső puszta volt, a vitás erdőt Szecső-eresztvénynek (Szecső eresztven) hívták. Ugyanazok a kókai emberek határait is megmutatták.