Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

Csak felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy egy iráni eredetű, azaz jász nép autonómiájának a központja a Kárpát-medencében törzsi elterjedés jellegű "berény" helynevet visel mindmostanáig. A "berény" valószínűleg török eredetű szó, ótörök alapja "berendi"-ként rekonstruálható, melynek jelentése: megadta magát. A kérdés, a probléma az iráni és a török adatok és tények között feszül. (222/a) Ez a jász székszervezet dél-nyugati határán érintkezett Pest megye határával. A határok az évszázadok során többször módosultak. Például a XV. század elején jász előkelők a Berény-székből megszerezték a KülsőSzolnok megyéhez tartozó Ujszászt (Zaaz, 1347.) és Szarvast (Zarwas, 1425), melyeket azután a magát Ujszászinak nevező család kérésére I. Mátyás király 1462-ben átcsatolt Pest megyéhez. (223) Innen, Ujszásztól elindulva észak-nyugat felé húzódott Berény-szék, a Jászság, mint közigazgatási egység határa és a Pest megyéhez tartozó Tápió-mente, majd a Katáknak nevezett kistájak falvaival volt szomszédos, végül északon elérte Boldog szomszédságát, mely falu ezer éven keresztül Pest megyéhez tartozott és amelyik a Galgának a Zagyvába ömlésénél fekszik. Ez a határ Pest nemesi megye és a jász-jogállású Berény-szék illetve Jászság között évszázadokon keresztül állandó volt, éppen a jász-jog konzervatívizmusának a következtében. c. A kunok tisztségviselői Az 1239 húsvétján Magyarországra befogadott Kötöny fejedelem és népe szétszórva telepedett le az ország síkvidékein. Kötöny fejedelem és nemzetsége Pest megyében kapott szállás helyet, hogy közel legyen a