Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

A tatárjárás előtti idő településhálózatára nézve csak visszakövetkeztetett adatokkal rendelkezünk. Szentkirály és Mindszent pusztákat 1354. márc. 30-án I. Lajos kunoknak adományozta, akik ennek fejében új birtokaikon "keresztény" életvitelre tettek Ígéretet. (92) A nevezett puszták Nagykőröstől keletre és délkeletre feküdtek és egymással szomszédosak voltak. Szentkirály neve I. István királyra vonatkozik, és addig volt értelme őt így nevezni, csak addig volt egyértelmű, hogy őrá vonatkozik, amig másik szent királyunk nem lett. I. István királyt 1083-ban avatták szentté, a következő szentet, I. Lászlót 1192-ben. Ettől kezdve már nem sok értelme volt Szentkirályra szentelni egy templomot, mert a patrociniumnak egyértelműnek, pontosnak kell lennie. Ettől kezdve Szentistván és Szentlászló a patrocinium, illetve a belőle keletkezett településnév. Feltételezhető azonban, hogy nincs éles időhatár, tehát 1192 után is előfordulhatott, hogy Szentkirályra szenteltek még templomokat, amelyen I. Istvánt kell értenünk. Ezek előrebocsátása után úgy véljük, hogy a Nagykőröstől keletre szomszédos Szentkirály temploma és helyneve valószínűleg 1083-1192 között keletkezett. A település a tatárjáráskor elpusztult, üresen állt vagy gyér kun lakossággal bírt 1354-ig, amikoris faluvá szervezése kun birtokosokkal és lakossággal végbement. A szomszédos Mindszent puszta sorsa valószínűleg párhuzamos volt Szentkirállyal. Mindszentet Borbás pusztával azonosítja Pálóczi-Horváth András Kecskemét határában, lehet, hogy az egykori Borbásszállás, mely akkor nyílván a Kecskemét székhez tartozott. Vagyis Mindszent koraközépkori település nevét kiszorította a szálláskapítány nevéből képzett helységnév. Nem így azonban Szentkirály neve, amelyik Alsószentkirály és Felsőszentkirály alakban megérte az 1948-as kommunista hatalomátvételt.