Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

Az egyébként pedig Pest vármegyéhez számító Nyársapátot 1466-ban Külső-Szolnok megyeinek írják. (87) A Szentlőrinckátától délkeletre fekvő Felsőszentgyörgy települést 1472. máj. 15-én Mátyás király Felsewzenthgyergh-i Imre kérésére Külső-Szonok megyéből Pest megyéhez csatolta, arra való hivatkozással, hogy Pest megye ítélőszéke közelebb van Felsőszentgyörgyhöz. Nos, éppen az 1472. márc. 27-i Pest megyei sedriától kezdve Üllő vált a megyei sedriák színhelyévé egészen 1541-ig, Budának török kézre jutásáig. Üllő valóban közelebb van Jászfelsőszentgyörgyhöz, mint Szolnok. (88) Egyébként a XV. század végétől nem tudunk Pest és Pilis megyei közgyűlésekről és az önálló megyévé fejlődés útjára lépő Solt megyére nézve sincsenek ilyen adataink. Néhány kivételtől eltekintve az ország más megyéiben sem tartottak közgyűléseket, még a tisztújítás is a sedriákon történt. A különbség csak annyi lehetett, hogy ilyenkor többen vettek részt a sedrián, mint általában. A congregatio nevet azonban fenntartották az ekkorra már kihalt, királyi mandátum alapján tartott nádori, országbírói stb. congregatio generalis-ra és az 1485-ben törvényileg is megszüntetett, de már előtte is halódó proclamata congregatio generalis-okra. Werbőczy István Külső-Szolnok megyei birtokokat szerzett, 1506-ban Tetétlent, 1514-ben Szapolyai János vajdától Abonyt, Tószeget és Paládicsot. Werbőczy István királyi személynök kérésére II. Lajos király 1522. febr. 17-én egész uradalmának birtok- és öröklési jogát a leányági leszármazókra is kiterjesztette. Ebben az oklevélben Külső-Szolnok megyei