Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

megyéhez nagyobb területek tartoztak, melyek később átkerültek Pest megyéhez. A jelenleg még lokalízálhatatlan Penche, melyet Lekendnek is neveztek, települést Pest megyéből arra készszerítették 1328-ban, hogy Külső-Szolnok megyéhez adózzon. (82) Farnos 1436-ban Szolnok megyéhez tartozik, még 1476-ban is oda számítják. A Farnas-i család tagjai Külső-Szolnok megye hatóságán is keresik igazukat a Waroky család kártételei és hatalmaskodásai ellen 1499és 1503-ban.(83) A korán elpusztult Vény települést, mely Farnostól délnyugatra létezett, szintén Szolnok megyéhez számították 1347- és 1469-ben. (84) A Káta nemzetség terjedelmes birtoka, a Katáknak nevezett kistáj, egészében Külső-Szolnok megyéhez tartozott a XV. száazd közepéig. V. László csak 1455-ben helyezte át ezt az ősi települési egységet KülsőSzolnok megyéből Pest megyébe a Kátay földesurak kérésére. Ekkor Csekekátát, Egreskátát, Jánoshidát és Szenttamáskátát említik név szerint, mint amelyek Pest megyébe átvevődtek.(85) Ujszász és a vele délkeletről szomszédos Szarvas puszta eredetileg Külső-Szolnok vármegyébe tartozott ugyancsak, ám az itteni birtokos Ujszászi család kérésére 1462-ben Pest megyéhez csatolták, bár az óbudai káptalan 1465-ben kelt oklevele még mindig Külső-Szolnok megyében fekvőnek írja. (86)