Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

Pilis megye vára, Visegrád 1306 előtt Csák Máté birtokába került, a király csak 1317-ben vette vissza ostrommal. Az az átalakulás, amelyik a régi arisztokrácia bukását hozta országszerte és új családok felemelkedését az Árpád-ház kihalása után, Pest megyét is érintette. Bár az itteni régi nemzetségek, a Rátótok, Ákosok, Sydoiak stb. Vencel király mellől Károly Róberthez állottak 1304-1307 között. Pest megye északi része, Nógrád déli részével együtt Rátót nembeli Domonkos hatalmi területéhez tartozott, aki jelentős szerepet töltött be az 1308-as országgyűlésen, amelyik elhatározta Károly Róbert királlyá koronázását. Csák Máté éppen ezt megbosszulandó 1311-ben végigdúlta és majdnem pusztával tette egyenlővé a Vác és a Tisza közé eső területet, "a király szolgái"-nak birtokai és népeit. (18) Az Árpád-kor végéig természetesen kialakult a Duna kétparti Pest megye nemessége, amelyik Pilis megye "önállósulása" folytán kezdett egy Pilis megyei nemességet alkotni magából. Mégis a Pest megye nemesi megyeként való funkcionálására semmilyen adattal nem rendelkezünk az Anjou királyi hatalom megszilárdulása előttről. Legutoljára ezt a folyamatot a Károly Róbert ellenes oligarchák, legfőképpen Csák Máté magánháborúi akadályozták. A nemesi Pest megye hatósága legelőször Károly Róbert 1322. évi oklevelében jelenik meg és ebből nem tűnik ki, hogy a király a Duna kétparti megyét vagy csak a balparti megyét értette-e, amikor rendelkezett. Pest megyei szolgabíráknak nevezik 1328-ban Sambuk-i Lászlót, Olagh-i Bocho-t és Poud fia Istvánt, akik a budafelhévizi keresztes konvent előtt tanúsítják, hogy Penche-nek nevezett Lekend mindenkor Pest megyéhez tartozott, de Szolnok megyéhez adózni kényszerítik. (19)