Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

A felsorolt szolgabírák hárman vannak, ami megfelelhetne két Duna balparti és egy Duna jobbparti járásnak, ahogy azt később tapasztaljuk. De lehetséges, hogy a később megjelenő járásokról 1328-ban még nem is beszélhetünk. Lakóhely szerint Olagh-i Bocho Alagon, Sambuk-i László Zsámbokon azaz a Duna balpartján lakott illetve volt birtokos. Poud fia István családját még ezideig nem sikerült azonosítanunk. Az azonban biztos, hogy nem tartozik a Pylis-i családba, ahol Pous szerepel, vagyis a Poud nem a Pous elírásának tekinthető. Ha ugyanis ide tartozna, akkor ő is a Duna balparti nemes lévén, azt mondhatnánk, hogy mindhárom szolgabíró Duna balparti volna, az oklevélben a csak Duna balparti Pest megye hatósága jelenne meg és Pilis megye már ekkor önálló hatósággal rendelkezne. Fenn áll azonban a lehetősége annak, hogy Poud fia István mégiscsak Duna jobbparti nemes és ilyen minőségében "Pilis" megyeiként, járásiként vesz részt az eljárásban. Hogy mennyire kétparti volt Pest megye, arra bizonyíték, hogy 1366ban Tordas és Martonvásár közötti határvita alkalmából Pest megyei nemeseket hallgatnak ki. Ugyanebben az évben Kuldu birtokot Tordas határán Pest megyeinek mondják. (20) Ha eddigre létre is jött Pilis nemesi megye a volt pilisi királyi erdőuradalom területén, még mindig megmaradtak Pest megyeieknek azok a déli részek a Duna jobbpartján, amelyek sosem tartoztak a pilisi királyi erdőuradalomhoz, mivel a pilisi és budai erdő "aljában" helyezedtek el. Figyelemre méltó Kwldo-i Barson János, aki 1469. jul. 31-én Kuldonál, mely birtok Pest és Fejér megyében fekszik, birtokosként ellentmondott. Ugyanez a Barson János 1486-ban, mint Gywro-i nemes Tordas hegyközségi szabályzatát "jegyzi" a helyszínen. Ez a Barson János