Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

megyék közönségének, Gömör, Hont, Nógrád megyéknek 1255-ben már gyűlést tartott IV. Béla Vácott. (13) Pilis és Pest megyei emberek nem vettek részt ezen a nevezetes gyűlésen, mely "a tatárok szörnyű öldöklése miatt örökösök híján maradt, elfoglalt birtokokat a jogrend szerint" visszaszerezni célját tűzte ki az ország kormányzata elé. (14) Pest nemesi megye még 1264 körül sem létezett, hiszen láttuk már, hogy ekkoriban István ifjabb király udvarbírája szállt ki Pest megye Duna balparti területére a gonosztevők megbüntetése céljából. (15) Ahhoz, hogy tetten érhessük a Duna kétparti Pest megye illetve Pilis megye kialakulását, egy kicsit időben vissza kell kanyarodnunk és néhány dolgot végig kell gondolnunk. Az egyik az, hogy a királynék gyakran igazgattak hosszabb-rövidebb ideig egy-egy megyét - Keve, Pilis, Szepes stb. - illetve maguk szervezték comitatusszá magánbirtokaikat, mint IV. Béla adományát, a Pilis erdőséget Visegrád várával Mária királyné Pilis vármegyévé. (16) Másrészt azok a királyi-királynéi vármegyék, amelyeknek nemesi vármegyévé való átfejlődése késett éppen a központi királyi hatalom fokozottabb jelenléte következtében, mint amilyen Pest illetve Pilis vármegye helyzete is volt, ujabb késleltető akadályba ütköztek a feudális széttagolódás időszakában. A tartományuraknak nem fűződött érdeke a nemesi vármegye, a szolgabírói intézmény kifejlesztéséhez, ennek következtében, ahol a tartományuraság létrejötte megelőzi a nemesi vármegye kialakulását, a tartományurak megakasztották, lelassították a köznemesség autonómiájának a fejlődését. Azt is mondhatnánk, hogy paradox módon meghosszabbították a kisajátított királyi vármegye létét, maguk a tartományurak, pedig ez nyilván nem állt a szándékukban. (17)