Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

örömmel üdvözölte, az újonnan vésetett 1664-es nagypecsét szövegében már a "supremus comes" megjelölést találjuk, míg az 1659-es megyepecséten még a "comes" titulus látható. Pest-Pilis-Solt vármegye megyepecsétje 1659-től tartalmazza köriratában Wesselényi Ferenc nádor-ispán nevét, Wesselényi Ferenc nádor-főispán pecsétje pedig 1664-től tartalmazza feliratában Pest-Pilis-Solt vármegye nevét. Ezzel a két aktussal a heraldikában, szfragisztikában is "látványos" módon végbement a három megye egyesülése. (341) e. Az egyesült megye főispáni tisztsége Törvényeink többször is kimondták, mint láttuk, hogy Pest és Pilis megyéknek ispánjaik, majd főispánjaik ne legyenek, lévén, hogy közel fekszenek Pesthez és Budához, ahol számukra az országos főhivatalok és főbírák elérhetők. Megváltozott persze a helyzet, miután Buda és Pest török kézre jutott és az oszmán birodalom egyik vilajetének a központjává lett, a magyar főhivatalok pedig Pozsonyba, Nagyszombatba és a nádorok Köpcsénybe költöztek. Pest és Pilis megyék a hozzájuk kapcsolódó Solt-székkel, megyével 1541 után már messze estek a mindenkori magyar állam központjától. Mégis hosszú időn keresztül fennállt a törvényes állapot, hogy Pest-PilisSolt vármegyének csak alispánja és négy szolgabírója volt. Ezen a rendszeren az első, nem nagy áttörést akkor végezték el, amikor 1643. dec. 10-én kürthy Vámossy Istvánt, később Heves és Külső-Szolnok vármegye alispánját, megválasztották Pest-Pilis-Solt vm. alispánjának helyettesévé. Ebben a tisztségében 1659. jul. 10-én meg is erősítették. (242)