Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

közgyűléseire Egerben. Az 1578-1579. évi közgyűléseket Bathay Pál házában tartották. (329) Solt vármegye hatósága is elmenekült területéről Székesfehérvárnak török kézre kerülése, 1543. szept. 3. után. Bizonyos bolyongás után Pest, Solt, Heves stb. megyék vezető hivatalai Egerben kötöttek ki, mint az egyik legerősebb várban. Ennek a kényszerű helyzetnek volt a következménye, hogy Miksa király III. törvénye, az 1569. évi országgyűlés 52. cikkelye kimondta Solt széknek egyesítését Pest vármegyével. Ez a törvénycikk egy korábbi gyakorlati egyesülési folyamatra kívánt pontot tenni. A teljes és végső egyesülés azonban csak a XVII. században ment végbe. Minden esetre az eddig ismert források szerint Pest és Solt közös közgyűlései 1583. jan. 12-től fogva bizonyíthatók Egerben. Ujszászi Lőrinc 1576-tól szolgalbírója a két megyének. (330) Az Egerbe székelő Pest és Solt egyesített vármegyék tisztikara 15831587 között a következő személyekből állt. Ujszászy Lőrinc alispán és egyben szolgabíró, Szunyogh György, Sáry János és Hatvány János szolgabírók. Pest-Solt vármegye járási beosztását ebből az időből nem ismerjük, de a nevek alapján mégis bizonyos következtetéseket tehetünk. Magában Pest megyében négy szolgabíró működött a Mohács előtti évszázadokban is, ebből egy Pest megyének dunántúli járásban volt illetékes. Ez a terület, járás fokozatosan elsorvadt, majd egészen felosztódott Fejér és Pilis megye között, ennek ellenére Pest megye négy szolgabírója és szolgabírósága megmaradt, most már a Duna bal partján. Solt megye csatlakozásával továbbra is csak négy szolgaibíróságra osztották az egyébként már a török miatt elhagyott területet. Vagyis a szűkebb Pest megye három és Solt egy szolgabírája alkotta a testületet.