Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

Bevezetés avagy Pest-Pilis-Solt vármegye ismerete

közgyűlést tart, nem lehet beszélni a két megye egyesüléséről. A nádorok országjáró kőrútjuk során, szinte meghatározott menetrend és csoportok szerint tartottak két illetve három megyének is közös közgyűlést, mégsem tekintik ezeket az egyesülés tényeinek. Ez a hiedelem tudomásunk szerint csakis Pest és Pilis megye esetében alakult ki. Bél véleménye szerint "Solt megyét pedig akkor csatolták az előbbi kettőhöz, amikor a török Székesfehérvárt elfoglalta. Solt ugyanis régen Fejér megyéhez tartozott." Igaz, hogy Solt szék régen Fejér megyéhez tartozott, csakhogy a terület és igazgatása a XV. század végére már az önállósulás útját járta, Solt megye volt kialakulóban. Miksa 1569. évi II. decretuma 52. tc-je a Solt megyei nemesek elintézetlen peres ügyeit utalta Pest megye sedriája elé, mely Egerben működött. Ez egy lépés, de nem azonos a két megye egyesítésével. Bárha annak tekintenénk is, akkor is csak Pest és Solt egyesült volna, mert Pilis megye a török hódítás következtében majdnem elenyészett, ezekben az évtizedekben még az ingyen munkáját sem lehetett felszedni a magyar várakhoz. Az egyesülés időbeli sorrendje tehát nem Pest-Pilis-Solt, ahogy azt a megye nevének XVI. század elejei rögződése sugallni látszik. Ezt a nevet, sorrendet szerintünk kizárólagosan a szoros ábc-rend indokolja és az alliteráció. Mint látni fogjuk, az egyesülés időbeli sorrendje tulajdonképpen Pest-Solt-Pilis. Pest-Pilis-Solt vármegye irodalmában közkeletű állítás, hogy egyedülálló kiváltságnak kell tekinteni, miszerint a megyének főispánjai nem voltak, közvetlenül a királyi, nádori (alnádori) itélőszékekhez tartoztak a megye nemeseinek peres ügyei. Bél erről ezt írja: "a király jelenléte miatt nem voltak főispánjai". (2)