Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

mondhatjuk, mert bizonyos történeti folyamat munkál ezek mögött az elírások mögött. Borbála királyné törekvése, hogy megnövelje az óbudai királynéi uradalmat párhuzamosan haladt Zsigmond törekvésével, hogy a Galga és a Rákos patak mentén nagyobb szabású királyi uradalmat építsen ki. Ez a két törekvés csak csekély és időleges eredménnyel járt. • A várnagyok szerepének megszűnése II. Ulászló 1492: 100. tc-je megtiltotta, hogy a Pest és Pilis megyéknek ispánjaik legyenek. Ennek a törvénynek az éle egyszerre irányul a budai, az óbudai és a visegrádi várnagyok jövőbeli törekvései ellen a múltbeli tapasztalatok alapján. Az 1495: 20. tc. közli, hogy mivel Pest és Pilis megyéknek ispánjaik és alispánjaik sincsenek, ezért a bíráskodást a szolgabírák gyakorolhassák a jobbmódú nemesekkel együtt. Vagyis a szolgabírák alispáni jogosítványok birtokába jutnak, akár a budai vagy a visegrádi várnagyok közbejötte nélkül. Ugyanezt erősíti meg az 1495: 24. tc. is. Sülyi Borsvai Benedek budai várnagy, Pest megye legelső alispánjának tevékenysége, úgy látszik, nem lehetett népszerű, másként nem értelmezhetjük ezt a sorozatos törvényhozást arra nézve, hogy Pest és Pilis megyéknek ispánjaik ne legyenek. Vagyis a Borsvai-féle eset többet ne ismétlődhessék meg. Még több mint száz év múlva is, amikor "megnyugtatóan" rendezi a törvény az akkor már egyesült Pest-Pilis-Solt vármegye legfelsőbb vezetésének az ügyét, visszarémlik a régi sérelem, amelyet elszenvedtek a budai várnagyok részéről. Bezáródik a kapu egyszer s mindenkorra a budai várnagyi tisztség és a megyei alispáni hivatal egyesítése előtt.