Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

1327) 1322. szeptemberétől 1323 január közepéig még nem töltette be az óbudai várnagyi illetve alnádori tisztet. Óbuda királyi/királynéi város így tehát Pest megye igazgatási központja is volt, pedig a Duna jobb partján fekszik. Az alnádor, aki egyben óbudai várnagy is, alispánként funkciónál. Ezért nem találunk az Anjou-korban Pest megyei ispánokat, alispánokat, mert azok nem a megye nemességéből kerültek ki és több magasabb tisztségük lévén, nem is használták ezt a megnevezést. A három-négy Pest megyei szolgabíró tehát az Anjou-korban az óbudai várnagynak, az alnádornak volt alárendelve. Ennek nem mond ellent az sem, hogy a megye közgyűléseit ebben a korban, két újbécsit (Pesttől északra) nem számítva, Szenterzsébetfalván tartotta, mely település Pesttől délre feküdt. Az óbudai királynéi várnagy, mint Pest megye alispánja és a szolgabírók szoros kapcsolatára enged következtetni az az adat, miszerint Zada-i Tamás 1341-ben Pest megye szolgabírája volt, özvegye, Erzsébet 1361-ben a királyné visegrádi házában lakott. (256) A királynék a királyok támogatásával szorgosan építették - többek között - óbudai uradalmukat. Borbála királyné 1425-ben kapta Ajnácskő várát (Nógrád vm.) és Boldogfalvát Hatvanhoz közel "Óbuda vármegyében". (Possesionem Boldogfalu in Comitatu vetero Budensi prope Hatvan.) (257) Máskor a falut az óbudai kamarához tartozónak írták. ("Hab" wir ihm unser Dorff Bodogfalw genannt, in Altén offher Graffschaft nebst bey dem grossen Hothwans gelegen.") (258) Könnyen mondhatnánk, hogy ezek a megnevezések közönséges elírások, de valójában nem