Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Bogár Jakab

Négy pandúr ment ki megvizsgálni a jövevényeket. Az állatok takarásában észrevétlenül jutottak az alvók közelébe, s rögtön látták, hogy kik lehetnek a csapat tagjai, mert 20 lépés távolságból tüzelni kezdtek a felriadt betyárokra. Bogár Jakabot az első lövések egyike halálra sebezte, cserébe Kis Nagy Pista az egyik pandúrt lőtte le. A betyárok az erdő felé menekültek, a pandúrok üldözték őket és lövöldöztek rájuk. Varga Jóska menekülése közben számolta a lövéseket. Mikor a pandúrok már nyolcat lőttek, tehát fegyvereiket mind kilőtték, ő visszafordult és két pandúrt agyonlőtt. A negyedik elszaladt. A közelben két szántó ember tanúja volt az eseményeknek. Hozzájuk mentek a betyárok és - Varga szerint - szép szóval elkérték a kocsijukat, hogy lelőtt társukat, Bogár Jakabot eltemethessék. Bogár mandlijáról az ezüst gombokat levagdosták, és a nála levő mintegy 30 Ft-ot elvették. A holtában így kizsebelt vezérüket ezután a lövöldözés helyétől néhány száz méterre egy fűrészelő-gödörbe temették. A lövöldözésben egy másik betyár, Szűcs Jóska is golyót kapott. Méghozzá kettőt, egyet az inába, egyet pedig a térde alá. (Szűcs boncolásakor 1864. február 6-án az orvos a két sebet meg is találta a jobb lábán, hátul.) Bogár Jakab eltemetése után a betyárok lelőtt társuk puskáját, pisztolyait, továbbá a pandúrok szétszórt fegyvereit összeszedték és a kajmádi kukoricásban egy napot pihentek. Onnan a várszegi erdőbe mentek, majd Fajsznál a Dunán átkelve visszatértek az Alföldre. A dunapataji szőlőkben Szűcsöt egy kunyhóban hagyták sebesülten. Varga és Kis Nagy a bugaci, nagykőrösi és más erdőkben kószált, legtöbbször a pásztoroknál ettek, ittak. 1864 január közepén a majsai földön a sebeiből felgyógyult Szűcs találkozott Vargával és Kis Nagy Pistával, akik kellően felfegyverezték és magukkal vitték a kecskeméti szőlőkbe. így kerültek a Csertő tanyára. További tetteiket, sorsukat már ismerjük. Kecskemét város - biztosat akarván tudni - két pásztort küldött Tolna megyébe, hogy azonosítsák Bogár Jakab holttestét, de azok nem találták meg. Ők ekkor még nem ismerték Varga vallomását, s később azt állították, ha tudomásuk lett volna az eltemetés olyan pontos helyéről, mint ahogy azt Varga ismer-, tette, biztosan fellelték volna a híres betyár sírját. Ez tehát az utolsó Bogár fiú története. Ő volt a legvakmerőbb, a legbátrabb és a legszerencsésebb. Ő halt meg utoljára a betyárcsapat alapító tagjai közül, de pusztulása törvényszerű volt, mert minden esélyét eljátszotta, hogy valaha is új életet kezdjen. Pedig halálakor mindössze húszéves volt. A hatóság kezébe csak egyszer jutott. 1860. március 15-én abban a marhalopási perben, melyben bátyját, Imrét egy évre ítélték, ő is a vádlottak között volt. Akkor, 17 éves korában nyolc havi súlyos börtönt kapott. Többé nem került kézre sem élve, sem halva.