Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Bogár Jakab

tói. Ezenkívül a csendőrség indiszkrécióját is okolta, mert állítólag tőlük szivárgott ki az üldözés híre. Kérte az alispánt, hogy a tavaszi hónapokban egy újabb akciót indítsanak a rablók elkapására, melynek újra ő legyen a vezetője. Most már csak a kecskeméti és a solti járási csendbiztosokat és legényeiket kérte ehhez, hogy „a trombita hangja ne zavarja el a nyulat." Majd így folytatja: „a többi azután az én gondom lesz, mert a Bogárnak múlhatatlanul esni kell." A csendőrség indiszkrécióját az utólag elrendelt alispáni vizsgálat nem bizonyította, valószínűleg nem is volt igaz. A vádaskodás okát inkább a csendőrök, és csendbiztosok (illetve legényeik) „hagyományosan" rossz kapcsolatában kell keresni. A köztük lévő súrlódásokra következtethetünk Ballá Kálmán leveleiből, melyeket még a hajtóvadászat előtt a csendbiztosoknak írt. Ebben a felsőbbség meghagyására hivatkozva írja: „felkérem csendbiztos urat, hogy a csehdőrséggeli találkozása esetén mind maga, mind különösen a legénység legkisebb okot se szolgáltasson a félreértésre vagy összeütközésre."

47 Már szó volt róla, hogy a csendőrök a kormányzat, a csendbiztosok a megye emberei voltak. Már ez is elegendő lehetett az ellenségeskedésre, s akkor még nem is szóltunk a szakmai féltékenységről, az eltérő fizetésekről, amelyek szintén nem növelték az egymás iránti szimpátiát. Bogár Jakabnak és hű rablótársának, Kis Nagy Pistának szerencséje volt. 1863. február 28-án éjjel a mórici pusztán felkeresték éjfélkor Fülöp István kocsmárost. Egy icce bort kértek tőle, amit a lóról le sem szállva ittak meg. A kocsmáros vallomása szerint az üldözésről nem beszéltek, de mikor elindultak, még megkérdezték: „volt-e itt a vármegye?" A betyárok innen Bugac irányába ellovagoltak. Tehát azon a környéken kóboroltak, ahol a pandúrok és csendőrök keresték őket, s szerencséjük volt, hogy nem botlottak bele valamelyik portyázó csapatba. Kármán Lajos főszolgabíró és Nagy Károly tiszti főügyész az alispán megbízásából kivizsgálták az egész kézrekerítési akciót, és a sikertelenség fő okát abban látták, hogy a terület nagyságához viszonyítva kicsi volt az üldözők száma. Az indiszkréció kérdésében éppen Ballá főcsendbiztosról derítették ki, hogy két dabasi közbirtokos előtt említette, hogy „most indul a Bogár-féle rablóbanda üldözése". Bár nem ez volt a kudarc oka, azért egy megrovást javasoltak jutalmul Baliának. Végül indítványozták - több évi tapasztalatukra hivatkozva -, hogy a hasonló általános üldözéseket szüntessék meg, mert nagyon költségesek , s a kívánt eredményt szinte sosem érik el vele, „mert rendesen nagy lármával s tüntetésekkel kezdetnek, és eredménytelenül végeztetnek." Ez is kb. 200 Ft-ba került.