Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)
Bogár Jakab
Bogár Jakab néhány hét múlva (április 13-án) Akasztó községben Nagy Pista barátjával kirabolt egy Halbrot nevű embert: 1000 Ft értékben károsították meg. Április 19-én majdnem ráfizettek. Pázsit Zsigmond solti járási főcsendbiztos álomport adott Lombár István izsáki hadnagynak, aki egy „jó emberükkel" Bogár és Nagy Pista italába kevertette. De a két zsivány újra megúszta. Kihányták az egészet, így semmi bajuk sem lett. Június 15-én Nagykőrös határában a Csókás erdőben Bogár Jakab és két társa összetalálkozott a város csendbiztosával, aki három hadnagy társaságában portyázott. A pandúrok lovon, a betyárok gyalog voltak. Egymásra lőttek, minek vége az lett, hogy Papp Ferenc hadnagy a vállán megsérült. Ezután a betyárok berohantak az erdőben, és annak sűrűségét felhasználva eltűntek. Ők lehettek azok, kik még aznap éjjel Törtelen meglátogatták Kohn Móricz haszonbérlőt, s tőle három felnyergelt lóval távoztak. Mondani sem kell, hogy fizetség nélkül. Azt mondták a kocsisnak, aki beszélt velük, hogy az egészet Sütő Károly nagykőrösi csendbiztos bosszantására teszik, „ki azt meri állítani, hogy az ő járásában semmi rablás nem történik; hadd legyen tehát neki is dolga." 49 Valószínű, hogy nem csak a csendbiztos bosszantására találták ki a lólopást, hanem mert nem szerettek gyalog járni. Júliusban Bogár Jakab két társával már a solti járásban és a kiskunsági pusztákon garázdálkodott. 11-én a vadkerti pusztán Steiner Izidor bérlőt, a tüskösi pusztán Hirschler Lajos bérlőt, Akasztó községben Navratill Ede katolikus lelkészt rabolták ki. Pénz, abrak, nyereg, élelmiszer a zsákmány. A kiskőrösi szolgabíró - Sáfáry József - tartott attól, hogy példájuk nyomán mások is próbál kozhatnak hasonlóval az őszi és téli hosszabb éjszakákon. A főispánhoz írt levelében Bogár Jakab ellen összehangolt üldözést javasolt. Leírta, hogy július 10-én három csendőr a surtói pusztán összefutott Bogárékkal, kik szamarakkal mentek, mert lovaikat pihentették. A csendőrök juhászoknak nézték őket, s csak akkor jöttek rá, hogy kiket sikerült megállítaniuk, mikor azok egy csendőrt lelőttek, s kereket oldottak a sötétben. 5 " Bogár Jakab körül egy veszélyes, állandó tagokból álló rablóbanda kezdett kialakulni. í6s Nagy Pista, Szűcs Jóska és Varga Jóska a csapat „krémje". Természetesen Bogáron kívül, mert az ő vezető szerepét senki sem vitatta. Rajtuk kívül időlegesen mások is velük tartottak, de ezek csak alkalmi tagok voltak. A tanyai lakosok közül sokan szoros kapcsolatban voltak velük, mert a rablott értékekből részesültek, mások pedig azért, mert nem volt más választásuk. Jobb volt szövetségben lenni a betyárokkal, mint esetleges célpontjukul szolgálni. Lebukás esetén azonban nem volt számukra sem mentség, a bíróságok nem nagyon vették figyelembe kiszolgáltatott helyzetüket. 49 12423/1863. U. o. 50 143/1862. PPS. vm. főispáni helytartójának ir. (IV. 251.)
