Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Bogár Imre

húzta ki, a nála lefoglalt pénzt pedig Jakabtól kapta, „mert annak mindig volt pénze elég." A törvényszék sokkal több bűncselekménnyel vádolta, mint amire kezdetben ő hajlandó volt emlékezni. Ezek közül néhányat utóbb elismert, néhányat viszont a tanúkkal való Szembesítés után sem vallott be, pedig közülük sokan ráismertek. A rablásokat, zsarolásokat enyhíteni akarta azzal, hogy állítása szerint mindent „barátságos kéréssel" vettek el. A bíró egyszer a fejére olvasta, éppen báró Redlnél tett egyik látogatásuk kapcsán -, hogy beszerzéseiket „kérelem szóval, de fegyveres kézzel" követték el. Ahol pedig az erőszakosságot ő sem tagadta, ott társaira hárította a kegyetlenkedések vádját. Ennek ellenére Bereczky Miklós felismerte benne azt a betyárt, aki kést kért társaitól, hogy őt „felfejtse", azaz megnyúzza, mikor nála járt a társulat. Bogár Imre a szembesítés ellenére ezt az esetet nem ismerte be. A bíróság a per során, mely két napig tartott, 26 tanút hallgatott ki. Köztük volt az a három pusztázó hadnagy, akik Bogár Imrét Csongrád határában elfogták. Elmondták, hogy kissé máshogy volt a betyár lóügye Csongrádon. Eszerint 1861 decemberében már el akarták fogni Gut Pintér János feljelentése nyomán. Már ekkor „futónak lenni" hallották, azaz futó betyár hírében állt. A delikvens azonban megugrott, csak a lovát fogták el a pandúrok. Bogár Imre hamis passzust hozott a ló kiváltására, mire letartóztatták. 1862. január elején rabsétáitatás közben megszökött. A pandúrok innen ismerték a betyárt, tehát mint régi ismerőst köszönthették július 11-én a csongrádi határban. A törvényszék dicséretes gyorsasággal számos dokumentumot szerzett be Bogár Imre előéletével kapcsolatban. Kecskemét város például azt jelentette, hogy az ottani „Rovottak jegyzőkönyve" tanúsága szerint ifj. Bogár Imre 16 éves koráig már két ízben volt fogva rablási gyanúból. Vadkert község által kiállított hivatalos községi bizonyítványban pedig arról olvashatunk, hogy Bogár Imre „elhirhedett rabló betyár köztudomásúlag tolvaj sági kihágásokért vizsgálat alatt többször állott,... közelebbről pedig mint a köznyugalmat zavaró, s fegyveresen csavargó betyár ismeretes." Miután a bíróság mindent körültekintően kipuhatolt, a betyárt még orvosi vizsgálat alá is vetette. A vármegye főorvosa által 1862. július 18-án kiállított orvosi bizonyítvány „testileg és lelkileg épnek és rendes állapotúnak" írta le. Nem volt tehát semmi akadálya az ítélet meghozatalának. Ez július 19-én meg is történt. Bűnösnek mondták ki több rablásban való közreműködés miatt, (Dabason Bereczky Miklósnál, Pótharaszt pusztán Benedek Györgynél, nagybócsai pusztán báró Redl Gyulánál, báró Fiát Györgynél, Zsigrai Lászlónál és Újhelyi Mórnál, a tázlári pusztán Beniczky Mártonnál, Bőszér pusztán Steiner Izidornál, a szentlászlói tanyagyújtásnál); a vármegye embereivel való fegyveres szembenállás miatt; társai társaságában a megye szakadatlan rettegésben tartása miatt (mellyel a rögtönbíráskodás felállítására okot adtak). Terhére rótták,